2012. június 4., hétfő


ApCsel 8,26-40; Jn 6,44-52
                   
Aki a hisz az Atyában (Jézusban) és ennek megfelelően cselekszik, az az örök élet várományosa.
A mai nap olvasmányaiban  (Apostolok Cselekedetei 8,26-27) többek kö­zött ezt olvassuk:
26Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsá­lemből Gázába vezető elhagyott útra.” 27Fölkerekedett tehát és odasietett.
Az Evangéliumban (Jn 6.44):
„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltá­masztom az utolsó napon.”
Az evangéliumi elvárások megvalósulását látjuk az ApCsel-ben  egy szép példán keresztül - milyen eredménnyel jár az Úr angyalának való engedel­messég.
Fülöp hallva a kérést az Úr angyalától, nem keresi a kifogásokat, nem latolgatja az esélyeket a kérés megvalósítását illetően, hanem a kérésnek megfelelően cselekszik. Odamegy, ahová mennie kell.
A kérés teljesítésének eredményeként találkozik két emberrel, akik nyi­tottak az Írás olvasására és értelmezésére. Fülöp kihasználja az adódó lehetőséget és Jézusról beszél a két embernek. A két férfi Fülöp szavait hallva Jézusról nagy lelkesedésükben megkeresztelkedtek, mert elfogad­ták, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
Gyönyörű történet! A jó bokortag mondhatja: ez nem a mi profilunk. Mi szükséges ahhoz, hogy életünk nagy kihívását ne bénázzuk el?
  • Hallottad-e már az Úr angyalának a szavát?
  • Mikor próbáltad biztosítani a körülményeket (elcsendesülés, nyitott ráhangolódás, …) a belső hang megszólalásához?
  • A Jézushoz tartozás mire kötelez?
  • Megvalósítottál-e már belső indíttatás alapján képtelennek tűnő kérést?
  • Milyen mértékben motivál, ha ez másnak már sikerült?                         Tudod-e már, hogy mi az, amit senki más nem tud megtenni helyetted? [Kaszap István – Márti, Pécel]
ApCsel 9,1-20; Jn 6,52-59 „… majd megmondják neked, mit kell tenned.”
Saulnak azt mondták, hogy üldözni kell az Úr tanítványait – olvassuk az ApCsel-ben. Ezt ő a dühtől lihegve csinálta is, időnként az elvárásokat is túlszárnyalva. A Damaszkuszi úton Jézus bemutatkozik neki: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” 
Ananiásnak az Úr azt mondta, hogy keresse fel Sault.  Anániás némi ma­gyarázkodás, feladat-elhárítási próbálkozás után a  kérést személyesen teljesítette: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapod szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” Saul mindezt három-napi ételtől és italtól megtartóztatás után hallgatta és elfogadta a szeme világának visszanyerését és a Szentlélek általi fel­töltődést. A fizikai megerősödést követően már a damaszkuszi zsina­gógákban új életének kezdését igazolva kezdte hirdetni: Jézus az Isten fia.
Egy másik helyszínen – a Kafarnaum zsinagógában – Jézus az alábbiakat mondta:
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s fel­támasztom az utolsó napon. (Jn 6,54)
Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. (Jn 6,57)
Kérdések:                                                                                                                             A kéréseket meg kell hallgatni. Minek alapján választod ki a telje­sítendő kéréseket?                                                                                                          Hogyan hárítod el a nem teljesítendő kérést, hogy a kérőt ne sértsd meg? Jelenleg milyen ígéreteid vannak, amiket még nem teljesítettél?                    Saul/szt. Pál életművében mit tartasz követendőnek?                                             Mit jelent számodra Jézus testének és vérének vétele? Milyen mértékben tudod tolerálni az ettől eltérő véleményeket és gyakor­latokat?                         Milyen mértékben éled át, hogy Jézuson keresztül az Atya küldöttje vagy? Milyen kötelezettségekkel jár ez számodra?                                                       [Kaszap István – Márti, Pécel]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése