"Ő adott nekünk… élő reménységet."

 (1Péter 1:3)

A Mount Auburn, Amerika első temetője olyan gyönyörű hely volt, hogy ez lett Boston elsőszámú turista látványossága. Amikor a New York-i Central Parkot létrehozták, ezt a Mount Auburn-ról mintázták. A jelszó így hangzott: „Miért ne lehetne a miénk, de a sírok nélkül?”Mindig ezzel próbálkozunk: megszerezni mindent, de a sírok nélkül! Ez azonban lehetetlen. Az örökkévalósághoz képest az életünk csupán egy szívdobbanásig tart. Épp ezért, íme két igazság, amit észben kell tartanunk: 1) Isten egy meghatározott céllal helyezett ide a földre minket. Te megtaláltad már a tiédet? Erre áldoztad-e az életedet úgy, hogy minden másodperc igazán értékes volt? Pál így tett, és végül ezt írhatta: „Elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2.Timóteus 4:6-8). 2) Ha Krisztust Megváltódként ismered, akkor a legjobb még hátra van. Azt mondják, hogy a halálos ágyán D. L. Moody hirtelen felült, kitárta a karját, mintha valami csodálatosat akarna átölelni, azt mondta, hogy a föld eltávolodik, és a menny közel van, és ez a nap a koronázásának napja. Micsoda-távozás! Nem kell félned a haláltól, mert Jézus ezt mondta:„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Hidd el, mert igaz!

 

JÚNIUS 4. Sorsunk és az ige viszonya Jeremiás 25,1–10 Sorsunk össze van kötve Isten igéjével. Az Úr igéit ezért nem foghatjuk úgy fel, mintha azok csupán tanácsok, bölcs elvek, útmutatások lennének. Ha így lenne, igazunk van akkor is, ha megfogadjuk, de akkor is, ha nem. Az Úr igéje tanácsol is, figyelmeztet is, de sokkal több annál. Mert nem alternatívákat tár az ember elé, hanem egyedüli választásként vagy az életet vagy a halált. Minden egyes válaszunk valamelyikhez közelebb visz, valami- lyik irányt erősíti bennünk. Korunk egyik keresztyén tévképzete, hogy Isten igéi között válogathatunk, azok külön-külön is értelmezhetők, mindenkinek vannak (így lehet- nek) kedvenc igéi, Isten igazságai közül mi választhatunk. Jeremiás prófétához szólva az Úr világossá teszi, hogy igéi nem üres szavak, hanem az isteni tetteket beharangozó nyilatkozatok. Nem semleges üzenet, hanem felhívás és közhírré tétel. Isten független, semmiben nem korlátozott (szuverén), önálló, végtelen hatalom. Igéivel kapcsolatosan az ember egyetlen lehetősége, hogy teljes szívvel engedelmeskedik nekik, hiszen sorsa eleve össze van kötve azokkal. Csak a bolond véli úgy, hogy Istentől függetlenül (akár vele szemben is) élhet és alakíthatja sorsát. Sorsod meghatározott: a végén vagy vele, vagy nélküle. Aki okos, jól dönt.  „Az Úr Lelke beszélt általam” 2Sámuel 23,1–7 A szentségtelenség nehezíti a szólásszabadság igazi lényegének megértését. Néhányak szerint a szólásszabadság lényege mások falhoz állítása, má- sok leleplezése, mások lejáratása, mások meggyomrozása, mások kibeszélése, mások sértegetése, mások darabokra szedése a beszéd ajándékával. A szólásszabadság az egyén igazi szabadságát, nem pedig vagdalkozását akarja segíteni, hogy védelmet nyújtson mindenkinek, hogy ne véleményei- nek zuhatagja mögé kelljen rejtenie saját hitét és meggyőződését, hanem megvallhassa. Ahhoz tehát, hogy valaki visszatekintve múltjára elmondhassa – mint Dávid –, hogy az Úr lelke beszélt általa, elsősorban a megszólalás, a megnyilatkozás bátorságára van szükség. Mert aki az Úr szavát akarja szólni, közvetíteni, annak minden más, köznapi megszólalásakor is őszintének, világosnak és nyíltnak kell lennie. Magától lopja el az Úr szavait az, aki belebonyolódik családi és közösségi elhallgató és ködösítő játszmákba, az egyház- vagy gyülekezetpolitika bujkáló és fontolgató, mellébeszélő és kegyeskedő beszélgetéseibe. A szólásszabadság tehát minden szentségtelenségével együtt szükséges tere annak, hogy az Úr olykor beszélhessen általad. Merj beszélni! /