Váci Mihály: Nehéz a szívünk

Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, ami eltűnt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
Hiszen  mi már nagyon kiérdemeltük.

A szíveink egymásra zúzva hulltak,
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
Sebeinkért szeretjük már a múltat;
és a jövőt: - lesz mit felemlegetnünk.

Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak

ütése alatt ragyog a szerelmünk.
Egymást szeressük már - ne csak magunkat,
hiszen mi már nagyon megérdemeljük.

A kudarc

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem azt, hogy nem arattam sikert.                                                                                                                            A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.                                                                                                      A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.                                                                                                      A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.                                                                                                        A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.                                                                                                             A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

Szilágyi Domokos : Tedd, hogy szeressem

Tedd, hogy szeressem magamat. 
Tedd, hogy az agyam, hogy a testem 
Ne csupán percekig szeressen, mint eddig. 
Mert csak így lehet Téged is, jaj szeretnem, 
Szívem, 
Ne szélsőségesen, de híven. 
Ne ily szeszélyesen, de hűn. 
Én csúnyácskám, én gyönyörűm, 
Én ósdi-keserédesem, 
Kencétlenül is ékesen, 
Hogy a világ minden éke sem ér föl vele. 
Tedd, hogy a tested gyönyörködvén magad szeresse, 
Tedd értem, magadért, 
Te tedd kibírhatóvá ezt az életet.