JÚNIUS 1.  – A Szentlélek munkája János 16,4b–15 „Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki” – mondta egyszer George Braque. A Szentlélek jelenti ki az igazi valóságot, ő rántja le a leplet mindenről, ő mutatja meg a rejtett lényeget. Szentlélek nélkül az ember csak találgatásokra, el- képzelésekre és teóriákra van utalva, amit vagy ő vagy mások találnak ki. Az igazság görög szava, az „alétheia” annyit jelent, mint „nem rejtett”; jobban körülírva az, ami kilép rejtekhelyéről és nyilvánvaló lesz. A tudomány szembesített bennünket azzal a ténnyel, hogy mi még a fizikai világot, a kézzelfogható valóságot sem vagyunk képesek úgy ismerni, amilyen valójában, csupán modelleket készítünk róla, melyek segítségével meg- próbáljuk leírni működését, megállapítani a fizikai világ törvényszerűségeit. „Az Evangélium egzisztenciális igazság, és nem tételekre tanít, hanem megszólítja az embert. Az ember, aki fedetlen és nyílt és egyszerű, és aki a megszólításra válaszol, arról a védekező zártság lefoszlik. Aki leplezetlen, az nyílt, vagyis átvilágított, végül is igaz.” A Lélek egysége Efézus 4,1–10 Ma már nem csupán a magyar és – mondjuk – a kongói kultúra között érzünk szakadékot, hanem a magyar kultúrán belül is ezer és ezer szakadék húzódik. Talán az idősek úgy vélik, hogy a könnyűzene egy másik, de mégis egységes világ, vagyis akik a könnyűzenét szeretik, azok megértik egymást. A helyzet közel sem ilyen egyszerű. A punk elhatárolódik a diszkózótól és fordít- va. A könnyűzene ugyanúgy nem egységesíti és nem békíti össze a fiatalokat, mint ahogy a komolyzene sem a felnőtteket. Egy csak egyetlen: Krisztus. A zsidókat és a pogányokat nem új, közös istentiszteleti formában akarta Isten egyesíteni, hanem mindkettőt a világ megmentésében és megtartásában a maga eszközeként együtt kívánta és kívánja használni. Zsidót és pogányt azáltal egyesíti Krisztusban Isten, hogy mindkettő Krisztus által tiszta és becsületes életet folytat, hogy mindkettő hűséges és jó segítője házastársának, hogy mindkettő szorgalmasan tanul és dolgozik, hogy mindkettő vigyáz környezetére és gazdagítja azt, hogy mindkettő tiszteli és szereti a másikat, hogy mindkettő Krisztust helyezi életében az első helyre, hogy mindkettő az evangéliumnak él. Amikor ezek a dolgok a helyükre kerülnek, rádöbben az ember, hogy Krisztusban egyek vagyunk, egy a hitünk és egy a szándékunk: Krisztust megélni a világban.