Most más madár dalol --

Túrmezei Erzsébet:

 Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

– az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint...,

melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

a csodaszárnyú, szent madár: a HIT.

Isten szava!-

Pecznyík Pál

Isten szava!

Égen - földön mi látható,
Isten alkotása!
Már régóta folyik annak,
halvány utánzása.
Nem akarja beismerni
bukását, az ember,
lázasan kutatja, mit rejt
az ég - föld s a tenger.
Pedig végtelenhez képest,
parányi egy élet?
Értelem nem foghatja fel,
a nagy Mindenséget!
Isten, szent ,,Legyen" szavára,
jött létre a világ,
Földön - légben nyüzsgő élet,
színes madárvilág.

Sokféle gép, bomba, fegyver,

emberkéz munkája,
ijesztően növekedik, 
vészes arzenálja.


Nyomot hagyott mindenfelé,

engedetlenségünk,
tönkre tettük a jót, melyet, 
Isten adott nékünk!
Hála, Jézus a sok rosszat,
jóra fordította,
bűnfertőzött bukott embert,
talpra állította!
Kegyelméből, ma még lehet,
bűnből hozzá térni,
Isten, hívő gyermekeként,
menny-honában élni!

                              Celldömölk, 2011. I. 2.

ÉGÕ SZÖVÉTN

Antal Ferenc:

ÉGÕ SZÖVÉTNEK

Uram, szövétnek akarok lenni,

Világítni, mint gyertyafény

Azoknak, kiknek szívében

Még él egy szikra remény.

Uram, szövétnek akarok lenni,

Melyet nem rejt véka alá senki,

Melynek fényében az emberek

Meg tanulják egymást szeretni.

Égõ szövétnek akarok lenni,

Melegítni egy életen át,

Hogy a megdermedt szívek

Megtalálják végre a Golgotát.

Uram, ha éltem mécsese kialszik,

Pályafutásom véget ér,

Legyek én is oly szövetnek,

Mely elégett másokért.

Türelmed meghatott --

Türelmed meghatott

Türelmed meghatott. "Nagyon szeretném" - imádkoztam Hozzád

s kértelek: Tedd meg Jézusért, s értem, gyermekedért.

Szelíden válaszoltál: "Légy türelemmel",

de ez nekem nem volt elég.

Újra csak kértem: Add meg óh Uram, tedd meg kedvemért

vedd le e keresztet, mert nagyon nehéz.

Türelmed nem fogyott el, erõsen tartottál kezedben

s mondtad: "Bízzál szüntelen a te Istenedben"

Igen Uram, türelmes leszek és bízom ígéretedben

De jaj, a kérés tovább dörömböl szívemben.

Nem hagy nyugodni, gyötör nagyon

Valami belsõ hang kiált: "Uram, én most akarom.

"Csend vesz körül, lassan megnyugszom, s rádöbbenek

olyan vagyok, mint egy toporzékoló, síró kisgyerek.

Mégis: Atyám szeret, s nem vet el engemet,

újra válaszol: "Ne félj, Én megsegítelek!"

Istenem, köszönöm türelmedet!