MÁJUS 30  Minden térd meghajol előtte Ézsaiás 27 Egy napon majd lezárja a történelmet az Úr. Vége lesz az ellene lázadó, fennhéjázó népeket sújtó ítéletsorozatnak, és célhoz ér azon bűntől megtisztító próbatételek láncolata is, melynek végén Isten egyenként összegyűjti választottait, hogy egy szent népben egyesítse őket. Ennek az ígéretnek a megvalósulását sokan Izrael állam létrejöttében vélik felismerni. Ez részben érthető, de testies síkra tereli az Úr lelki természetű és a végidőkben beteljesülő ígéretét. Ez az ígéret a mennyei Jeruzsálemre mutat és a benne lakó, min- den népből összegyűjtött seregre, azokra, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében. Az Úr, aki mindezt véghezviszi, méltó hódolatunkra. A végidőkről szóló igék gyakorta szenvedélyes vitákat váltanak ki még egy-egy gyülekezeten belül is. Be kell látnunk, hogy amit az üdvösség szem- pontjából most fontos tudnunk, azt most érteti meg velünk a Szentlélek, sőt elégséges erőt ad a meg cselekvéséhez is, a most még eldönthetetlen vitatémáinkra nézve pedig egy igét ad nyugtatóul: „...ha valamit másképpen gondol- tok, azt is kijelenti majd Isten nektek...” (Fil 3,15) „Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én!”  A Szentlélek gyümölcse: az önuralom 1Korinthus 9,24–27 Az ókor atlétái a legszigorúbb önmegtartóztatást gyakorolták az áhított győzelem érdekében. Atléták vagyunk mi is. Küzdőterünk maga az élet. Célunk az Isten. Tőle várjuk a számadás napján az örökzöld babérnál is maradandóbb győzelmi koszorút. Küzdőterünk, célunk és jutalmunk tehát magasztosabb, mint a sportolóké. Vajon fölkészülésünk is magasabb színvonalú-e, mint az övék? Félő, hogy az önuralom gyakorlása terén az akaratunkat gyengítő kényelemszeretet miatt híjával találtatnánk. Ideje, hogy összeszedjük magunkat, és fölmérjük a győzelmünket veszélyeztető pontokat. Ilyenek például: az ital iránti vonzalom, a zabolátlan érzé- kiség, az indulatosság, az anyagiasság, a falánkság, a pletyka... Ezek leküzdése csak önuralommal lehetséges, mely „...képesség arra, hogy egyfelől a vágyakat, ha azok bűnös örömökre irányulnának, az értelem által korlátozza, másfelől erőssé és késszé tesz arra, hogy akár a nemes cél érdekében a gyötrelmet elviseljük” (Platón nyomán). Fölismertük a jót, látjuk a tennivalót is, most kérjünk erőt a győzelmet adó Úrtól: „Küzdelmemben állj mellettem, Harchoz erőt adj nekem!”