Sík Sándor: Nem én, Uram! [jegyzet]

Megint csak billenős a mérleg.
Én Uramisten, arra kérlek:
Most is, mint máskor, csendesen
Fogd le szépen a két kezem.

Egyért imádkozom, csak egyért:
Ne én, Uram, Te cselekedjél.
Én ne billentsem ujjamat.
Teljék rajtam az Akarat.

Ha úgy akarja, még ma este
Lábam elé simul a beste,
Lábbal lépek a tengeren,
És a kígyó is emberem.

Ha meg úgy látja (s úgy leszen jó!)
Képemre mászhat ronda hernyó,
S ólmos-szíj tépte vállamon
Krisztus bíborát hordhatom.

Mi róva áll, teljék be főmön.
Fontos csak egy: beléje nőnöm,
Ha nap növel, ha szél kaszál,
Mint forradt törzsű tölgyfaszál.

Az emberek, borzongva nézem:
Egy koncon, egy támlás-ülésen,
Mint a csibék a kukacon!
Én a jobbik részt akarom.

Keresztbe sem egy szalmaszálat!
Én megülök, Uram, tenálad.
Téged akarlak részemül,
És magamat, töretlenül.

!

Kozma László:  NEM,  AKIT
 Nem, akit a felhőkben kerestél,
De melléd lép Krisztus, mint egy testvér,
Nem rejtélyes, megtorló hatalom:
Egy kéz-érintés a homlokodon.
Egy pillantás, mit lesütve kerülhetsz,
Amely elől mégsem menekülhetsz.

 (forrásom: Reformátusok Lapja 1988/12)

 Szeress engem, Istenem

Istenem földben, fűben, kőben,

Ne bántsuk egymást mostanában:

Sokat járok a temetőben.

Sokat emlegetlek, citállak:

Te vagy ma a legkiválóbb Nem-Vagy,

Õs magyar névvel: az õs-Állat.

Szeress engem, ha tudsz szeretni,

Szeress engem, mert, jaj, utálnak

S olyan jó szeretettnek lenni.

Szeress engem s ölelj át szépen,

Mi, hajh, cudar világot élünk

S kenyértől függ az üdvösségem.

Úgy szeretnék szabad úr lenni,

De éltem, sorsom ki van mérve:

Így kell születni, így kell enni.

Így kell csókolni s megmaradni

És így kell nagyokat tervelni,

Kérni és mindig adni, adni.  Ady

 Reményik Sándor Bocsáss meg!

Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"- em.,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.

S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog