Mt 17,1-9

"...elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény."
Az elmúlt vasárnapi evangéliuma pusztáról, böjtről, kísértésről tanított, a mai örömhír hegyről, örömről, megdicsőülésről. A pusztában, a kísértések között nehéz megtapasztalni az Isten jelenlétét és dicsőségét - de a he¬gyen úgy érzi az ember, mintha közelebb lenne az Istenhez. A hegy segít a kiemelkedésben, a felülemelkedésben – vágyakon, gondokon, minden¬napi nehézségeken – mindazon, ami lefelé húzza az ember. A fizikai emel¬kedés segíti a szellem emelkedését is.
A színeváltozás hegyén Jézus három tanítványa jelenlétében és szeme¬láttára színében elváltozott, úgy ragyogott, mint a fizikai Nap. Péter, Jakab és János életre szóló élményben részesült. Átélhettek valami transzcendens történést – megtapasztaltak valamit a szellemi világ fényé¬ből, melegéből, ragyogásából. Nem csoda, hogy egyből tartósítani akarták ezt az állapotot – sátorkészítéssel. Pedig ez az állapot nem tartósítható egyenlőre, csak megerősítést kaphattak ezáltal az elkövetkező időszak megpróbáltatásaihoz. A Mester szemléltette nekik azt, amit eddig csak szavakkal tanított: „Én vagyok a világ világossága…” Megmutatta nekik, hogy nem alaptalanul beszél, megmutatta nekik az Ő Nap-szerűségét. Ő a szellemi világ Nap-ja, ugyanolyan szerepet tölt be a szellemi világban, mint a fizikai Nap a fizikai világban.
Útkereső emberségünk számára ma is, nekem is, Neked is – felkínálja magát, mint életadó világosság, mint meleget adó világosság, mint útmutató világosság. Ennek a világosságnak a fényében megtalálhatja az ember a számára járható Utat, felismerheti az Igazságot, és kibon¬takoztathatja az Életet. A szellemi világ Napja (akárcsak a fizikai Nap) személyválogatás nélkül adja melegítő, éltető, leleplező és útmutató fényét annak, aki túl tud lépni a fizikai, anyagi vágyain, akiben felébredt a szellemi utáni vágy.
Az ember nem a hegyen él, onnan le kell jönnie. De időről időre vissza¬megy, hogy megfürödjön az Isten jelenlétében, benne mossa tisztára arcát, hogy a hegyről lejöve tükrözni, sugározni tudja másoknak ezt a fényt („Ti vagytok a világ világossága…”)
Add Uram, hogy életünk ne csak „puszta” legyen, hanem „hegy” is, a megdicsőülés hegye!
[Miklovicz Panni, Nőtincs]