verses bizonyság

Szabó Imre
Érintés

A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.

Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.

Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül…
A fantáziám elszabadul…
Néha-néha meg is vadul.

Száll, száll a fellegekbe
Nem is gondol a tényekre
Azt képzelem, beszélgetek,
Jézustól kérdezgetek.

Válaszol, beszélgetünk…
Egy tisztáson le is ülünk
Meggyőzött az igazáról:
Nem élhetek Tőle távol

Egy úton kell, hogy járjunk
Embereket kihalásznunk…
S jött egy pillanat…
A kép megszakadt.

Egyedül ülök a tisztáson
Távol a város zajától
A hold még mindig fenn ragyog
Lassan hazaballagok

Még magam sem értem
Valami történt bennem…
A kegyelem elért engem
Érzem, érzem!

Zsanna
Egy a szükséges
S lőn két leány Bethániában  
mindkettő igen jámbor lélek:
Az egyik szorgos sürgő-forgós,
a másik hallgatag mélységes.

Midőn az Úr házukba térve
helyet foglalva ott lepihent,
Látta amint az egyik tüstént
az Ő szolgálatára siet.

A másik lányka lábaihoz
ülve figyelmesen hallgatott
az Ő szavára, s füle itta
a szívébe vetett szent magot.

A szorgos lány ezt zokon véve
az Úrhoz ekképp folyamodott:
Uram dorgáld meg testvéremet,
mert munkámban egyedül hagyott!

Az Úr válaszolt néki, s mondta:

Márta, Márta, sokra igyekszel,
de Mária, ki szívből szeret,-
Örökségetek jobbik részét
Engem hallgatva szerezte meg.