verses bizonyság

Vörösmarty Mihály
A Gutenberg-albumba

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javul;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

Kérés

Uram, beszélj velem
a csendes éjszakákon,
mikor szám nem szól, csak szívem kiált.
Kérlek, tekints rám, hogy letegyem,
s elhagyjam a kesergés szavát.
Hozzád jövök, hogy beszéljen a csend,
legyen építő, s Nálad megnyugvó az élet,
hadd tudjalak mindig felkeresni Téged.

Hála
Uram, köszönöm Neked ezt a napot,
most is mindenért hálát adhatok.
Köszönöm, hogy megtartottál,
Igédben utat mutattál.
Köszönöm a hitet, erőt,
mindig időben érkezőt.
Köszönöm, hogy csendet kapok,
ha Előtted leborulok,
köszönöm, hogy megtehetem,
mert kezedben van az életem.

ISTENRE TÁMASZKODNI

Illés meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már Uram! Vedd el
életemet...! (1Kir 19,4)

Elvesztettem az állásom. Hat hónap keresés után 2500 mérföldnyi
távolságra találtam munkát. Feleségem és gyermekeim otthon maradtak
addig, amíg kipróbáljuk, hogy boldogulok az új állásban. Az első három
magányosan töltött hónap egy rémálom volt. Az új munka nagy kihívás
volt, és hiányzott a családom. Egyedül éreztem magam, és sírtam
kétségbeesésemben.
Ilyen időszakokban teljesen azonosulni tudok Illéssel. Miután Isten
képessé tette őt egy halott gyermek feltámasztására, az eső
elállítására és a mennyből tüzet hozni a földre, Jezabel megfogadta,
hogy megöli őt. A félelem és a feszültség túl nagy volt Illés számára.
Amikor látom, hogy a nagy próféták kétségbeesése után hogyan ér véget a
történet, köszönetet mondok Istennek, mert ez számomra reményt ad. Ha
tele vagyunk feszültséggel, és elveszettnek érezzük magunkat,
gondolhatunk arra, hogy Isten milyen szeretettel vigyázott Illésre.
A napi bibliaolvasás által bátorságot nyerhetünk, és jobban
ráhangolódhatunk Isten hangjára. Amikor fájdalmunkat elmondjuk
imáinkban, és keresztyén közösséget keresünk, ő kisegít bennünket a
depresszió sötét völgyéből. Illés talpra állt, és tovább szolgálta
Istent. Mi is támaszkodhatunk Istenre, és reményt találhatunk.

Imádság: Urunk, segíts éreznünk jelenléted a csüggedés óráiban!
Ámen.