verses bizonyság

VIRÁGVASÁRNAP      

 

Virágból terül útjára szőnyeg,

Dús pálmaágak eléje dőlnek.

Örömben úszik, tombol a nép.

Hozsannát kiált egyre szüntelen, -

S Ő szamárháton, szomorún megyen..

Hidegen hagyja hódolat, lárma;

Isteni fejét porig alázva

halad ujjongó néptömeg között:

Reá halálos bánat költözött...

Hozsánna zúg fel újra és megint.

S az Úr jós-szeme távolba tekint -

Virágzuhatag ma csak reá hull,

Holnap egyetlen fűszál sem borul

Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,

Gyűlölet forrong sok ezer szívben,

Az öröm-mámor gonoszságba fúl;

„Feszítsd meg!“ - hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.

Egyenesen a Golgotára fut,

Hol megácsolt keresztfa integet.

De égbe csak ez az egy út vezet!

                 K. Perecz Ilona.

VIRÁGVASÁRNAP

Akkor... ott is rügyfakadás, bimbót nyitó

virágvasárnap volt!

melyen a két szamarat vezető tanítvány

s a Jézust várók készülődése folyt.

- Olajágak, új s viselt ruhák keverve

díszítették a felvonulás útját,

S minden rendezés nélkül, kéretlenül

üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták...

- Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,

ki Jézusban a Krisztusra vár.

Vagy csak egy van számítás nélkül?!

A Mester terhét hordozó szamár.

                     - - - - - -

Ma is virágvasárnap van!

Rügyfakadás, bimbó-hasadás.

Ezenkívül? Ki tudja... Van-e más?

- Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy

Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?

Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,

a Krisztus terhét vinni?

Akad-e, kit a megújhodás alapjába

pillérnek lehet tenni?

Akad-e csak egyetlen tanítvány

ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?

S mert annyi a gyáva, annyian félnek,

enged-e felszállni... egy halk, erőtlen hozsannát?

Hozsannát:  igazi, szívből jövő,

Krisztust köszöntő hozsannát.

- Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,

Így vinni a Krisztus terhét.

Ma... most... azoknak, akik még akarnak,

akik még mernek hinni.

                Tamáska Gyula