ÁLDOTT, AKI JÖN
Pálma hull, térdek mélyen hajlanak
Amerre Jézus elhalad.
Ujjongó szavak... új virágeső...
„Áldott a Király! Áldott aki jő!’’
Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény.
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.
S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak arca lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.
Kárász Izabella
JÖN A KIRÁLY
Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Ímé, jön a Király!
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!
Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!
Vad Lajos
HOZSANNA UTÁN
Máté 21:12-16.
Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.
Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.
Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.
Győri József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése