Gyertya fénylik
A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak nem tud róla...
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.
Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
aztán feledésbe megy.
A külsején nincs semmi szépség,
De felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.
Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.
De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.
( szerzője ismeretlen)
Hogy hánynak nem tud róla...
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.
Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
aztán feledésbe megy.
A külsején nincs semmi szépség,
De felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.
Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.
De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.
( szerzője ismeretlen)
Köszönöm neked az életet
Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!
Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!
Annyira szeretlek, anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok...!
Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!
Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened...!
(Albert)
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!
Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!
Annyira szeretlek, anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok...!
Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!
Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened...!
(Albert)
A biblia Isten szava
Gyermek, olvasd a Bibliát,
Zárd szívedbe Isten szavát.
Nem bánod meg, ha ezt teszed,
Az életben hasznát veszed.
Ifjú, olvasd a Bibliát!
Kerüld a bűn mérges nyilát...
Ha kísértő nyugtalanít,
Isten szava győzni tanít.
Felnőtt, olvasd a Bibliát,
Ki hordod az élet-igát.
A lét nehéz küzdelmében
Enyhülést lelsz az Igében.
Vének ti is olvassátok
Szorgalmasan Bibliátok.
Ez vezet az égi honba,
Az örökös nyugalomba.
Ha bú és baj csüggeszt, fáraszt,
E könyv reánk enyhet áraszt.
Boldoggá tesz az ismeret:
Isten engem nagyon szeret!
( Novák László)
Zárd szívedbe Isten szavát.
Nem bánod meg, ha ezt teszed,
Az életben hasznát veszed.
Ifjú, olvasd a Bibliát!
Kerüld a bűn mérges nyilát...
Ha kísértő nyugtalanít,
Isten szava győzni tanít.
Felnőtt, olvasd a Bibliát,
Ki hordod az élet-igát.
A lét nehéz küzdelmében
Enyhülést lelsz az Igében.
Vének ti is olvassátok
Szorgalmasan Bibliátok.
Ez vezet az égi honba,
Az örökös nyugalomba.
Ha bú és baj csüggeszt, fáraszt,
E könyv reánk enyhet áraszt.
Boldoggá tesz az ismeret:
Isten engem nagyon szeret!
( Novák László)
Valaki értem imádkozott
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom, vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott.
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
(Reményik Sándor)
Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom, vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott.
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
(Reményik Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése