verses bizonyság

Hajnal Anna – Álmodtam

Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely parkban valamely fánál:
a fát a parkot az órát elfeledtem
de hova lettél? és hova lettem?

Álmodtam?
ma éjszaka mellettem álltál
kettő voltam és kettő voltál
némán fogtam mind a négy kezedet
némán fogtad mind a négy kezemet
hol egyedet hol másikod kérdem:
hol egyemet hol másikomat kérded:
melyiked lehetett
melyikem lehetett
aki szerettél?
aki szerettelek?

Wass Albert :  Kereszt alatt
 Uram, én jó akartam lenni, de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett, de akaratlan balra mentem.
 Sírást indultam vigasztalni, de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült, de csattanva az arcba vágott.
 Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért maradtam?





Wass Albert :Látható az Isten
 Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van,,                            ahol fény nincsen,                                                                                            Nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen.   Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten.                                                                                                    De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.                   Az csak olyankor látja őt, mikor leszállni fél az álom:.                          Ítéletes, Zivataros, villám-világos éjszakában

Kiss Benedek

Úgy szeretnék megbékélni

Istenem, hogy tudok örülni én
minden helyénvaló szónak!
Minden egészséges
szónak, mert szavaink is
egyre romolnak.

Istenem, milyen boldog vagyok,
ha egy-egy átlátszó szívbe belelátok!
Emberek, őrizzük,
őrizzétek
az eredendő tisztaságot!

Istenem, ne hagyj magamra
szentséges-nagy vágyaimmal!
Úgy szeretnék megbékélni,
vihar-pörgette levél
lelkemben az iszonyattal.

Kiss Benedek

Isten szabad ege alatt

Ismét itt,
Isten szabad ege alatt,
ahol a légben
balettozgatnak a madarak,
ahol fellegek
paravánjai magaslanak –
hát ismét Szent György-hegyen.

Szőlő virágzik,
illatként leng életem,
szőlővirág-illatot hordoz a szél,
hogy kormos szívem beléremeg,
bozsgatja lebírhatatlan vágy
s szerelem.

Ó, Istenem,
aki vagy s nyilvánvaló vagy most
mint a fény:
érezlek, s érzem magamat is –
én vagyok – én.

Érzek és gondolkodom,
s feléd lök most minden áram,
bár hiúság vásárán
nyalókát árulok,
s nem több, mint por,
mi marad utánam.

Ám azt szeretném,
ha ez a pillanat is
megmaradna,
amikor boldog voltam
megpernyésedetten is,
s hittem, hogy nem hagytál –
nem hagysz magamra!

Kiss Benedek

Barátkozás egy csillaggal

Ha az ember barátságot köt
egy csillaggal,
csaknem úgy, mint a Kis Herceg
megszelídíti a Rókát,
minden este várja,
mintha randevúról lenne szó,
hogy megjelenjen az égen.
De hát épp ez az –
randevúról van szó,
az ember kiül kisszékére
az ajtó elé, s várja a csillagát.
S a csillag sosem késik,
legfeljebb fellegek bodraiból
küzdi láthatóvá magát,
de ha ez nem sikerül,
az ember akkor is tudja, hogy ott van.
És vár. És ez fontos tudás.
Annyiszor várunk hiába
erre is, arra is, meg mindenre,
hogy visszaadja a hitünket
a randevúra pontosan megérkező csillag,
hogy van bizonyosság.

És nem is kell beszélgetnünk.
Csak tudni egymást, hogy itt vagyunk.

Még itt vagyunk.
S az ember, mint a vágyódó szerelmes,
behunyja szemét, és bogarába rejti
csillagát.
S a csillag mit tesz?
Csak pillog, pillog,
mint aki tudja a földi magányosságot,
s részt kíván az emberi
egyedülségből.