JÉZUS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE
Betfágéban még szavát sem hallották,
Jeruzsálemben már könnye pereg,
pedig körötte virág hull, s az élet
ujjong: királlyá teszi a sereg.
A megfertőzött templom már haragját,
korbácsütését váltja ki, pedig
virágvasárnap van, és itt a fényes
csoda-nap: Jézust ma ünnepelik!
Mily messze is van Tőle ez az ünnep!
Nyitott kapu… de nyitott szív sehol?!
Mindennél több, a szép szavaknál drágább
Jézusnak, ha szív nyílik valahol!
Virágvasárnap! Nyisd ki hát a szívek
zárt kapuját, hogy győzelmes szavad,
hozsannázásod, virágesőd tessék
Jézusnak, amíg csendben áthalad.
Kárász Izabella (Fényből fényességet, 34)
VIRÁGVASÁRNAP
Jeruzsálemnek útja oly csodás,
olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
nézi ez ünnepi, nagy sereget.
Virágok, ruhák tarka szőnyegén
jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsánnát kiált millió torok,
és mindannyian olyan boldogok!
Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak…, új virágeső…
Áldott a Király!… Áldott, aki jő!
Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap… régen várt remény…
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.
S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
és megsiratja Jeruzsálemet.
Hervad a virág, mi letépve van,
a nagy tömeg is lassan elsuhan…
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?
Kárász Izabella (Fényből fényességet, 35)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése