Bibliai tanítás

/2/

,,Hallottuk, amikor ez azt mondta: Lebontom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.'' De vallomásuk így sem volt megegyezô.

Ekkor a fôpap középre állt, és megkérdezte Jézustól: ,,Semmit sem válaszolsz arra, amit ezek felhoznak ellened?'' De ô hallgatott, és nem felelt semmit. A fôpap újra megkérdezte: ,,Te vagy a Messiás, az Áldott (Isten ) Fia.''
Jézus így válaszolt: ,,Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható fölségének jobbján, és eljön az ég felhôin.''
A fôpap erre megszaggatta ruháját, és felkiáltott: ,,Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást. Mit gondoltok?'' Azok mindnyájan méltónak ítélték ôt a halálra.
Ekkor némelyek leköpdösték, azután arcát letakarva ököllel verték, és közben ezt mondták neki: ,,Rajta, most prófétálj!'' Még a szolgák is arcul verték ôt.
Nem ismerem ezt az embert, akirôl beszéltek.
Péter kint ült az udvaron. Közben kiment a fôpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, és megszólította: ,,Te is a názáreti Jézussal voltál!''
De ô tagadta: ,,Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz.'' Ezzel kiment az elô csarnokba; s akkor megszólalt a kakas.
De a szolgáló figyelte ôt, és megint mondta az ott állóknak, hogy ez is közülük való. Ô újra letagadta.
Nem sokkal ezután ismét megszólaltak az ott állók: ,,Biztosan közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.''
Erre Péter átkozódni és esküdözni kezdett: ,,Nem ismerem azt az embert, akirôl beszéltek.'' Ekkor mindjárt megszólalt a kakas másodszor is. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: ,,Mi elôtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is megtagadsz engem.'' És sírásra fakadt.
Akarjátok-e, hogy a zsidók király átengedjem szabadon nektek?
A fôpapok korán reggel tanácsot tartottak a vénekkel, az írástudókkal és az egész fôtanáccsal, majd Jézust megkötözve elvezették, és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte ôt: ,,Te vagy a zsidók királya?''
Jézus ezt válaszolta: ,,Te mondod.'' -- A fôpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Pilátus újra megkérdezte: ,,Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!'' De Jézus nem válaszolt többé semmit, és Pilátus csodálkozott ezen.
Az ünnep alkalmával Pilátus mindig elbocsátott nekik egyet a rabok közül, akit kértek. Volt a börtönben egy Barabás nevû rab. A lázadókkal együtt tartóztatták le, akik egy zendüléskor gyilkosságot követtek el. A tömeg felvonult tehát, és kérte Pilátustól azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus megkérdezte: ,,Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem szabadon nektek?'' Tudta ugyanis, hogy a fôpapok csak irigységbôl adták ôt a kezére. Ám a fôpapok felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék.
Pilátus ismét megkérdezte: ,,És mit tegyek azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának neveztek?''
Azok ezt kiáltották: ,,Feszítsd ôt keresztre!''
Pilátus folytatta: ,,De hát mi rosszat tett?''

Erre azok még hangosabban kiáltozták: ,,Feszítsd ôt keresztre''
Ekkor Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, azután átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Tövisbôl font koszorút tettek a fejére.
A katonák bevezették ôt a helytartóság udvarába, és összehívták az egész csapatot. Bíborruhába öltöztették, Tövisbôl font koszorút tettek a fejére, és így köszöntötték: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!'' A fejét de vallomásuk nem egyezett. Ekkor néhányan nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak elôtte.
Miután így gúnyt ûztek belôle, levették róla a bíborruhát, és ráadták saját ruháját. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.
Kivezették ôt a Golgota hegyére.
Egy arra járó embert, Cirénei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen a mezôrôl jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.
A gonoszok közé sorolták.
Mirhával kevert bort adtak inni neki, de ô nem fogadta el. Felfeszítették a keresztre, azután megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt a kereszten, amelyre elítélésének okát írták: A zsidók királya. Vele együtt két rablót is fölfeszítettek, az egyiket jobb felôl, a másikat balról. Így beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták.

Másokat megmentett,de önmagát nem tudja megmenteni?
Akik arra jártak, káromolták, a fejüket csóválták, és mondogatták: ,,Te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztrôl!''
Hasonlóképpen gúnyolták ôt a fôpapok is az írástudókkal együtt: ,,Másokat megmentett, de önmagát nem tudja megmenteni? A Messiás, Izrael királya szálljon most le a keresztrôl, hogy lássuk és higgyünk!'' Azok is gyalázták ôt, akiket vele együtt fölfeszítettek.
Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
Amikor hat óra lett, nagy sötétség borult az egész földre, egészen a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: ,,Élói, Élói, lámmá szábaktáni?'' Ez azt jelenti: ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?''
Amikor néhányan az ott állók közül meghallották ezt, így szóltak: ,,Íme, Illést hívja.'' Valaki odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot, nádszálra tûzte, inni adott neki, és ezt mondta: ,,Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye ôt?!''
Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben idôzünk.)
Ekkor a templom függönye kettéhasadt, fölülrôl egészen az aljáig. A százados, aki ott állt Jézus elôtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, így szólt: ,,Ez az ember valóban az Isten Fia volt.''
Asszonyok is álltak ott: távolról figyelték, hogy mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme. Rajtuk kívül voltak ott még többen is, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
József a sír bejárata elé követ hengerített.
A készület napja volt, azaz a szombat elôtti nap. Amikor beesteledett, jött egy elôkelô tanácsos, az Arimatiából való József, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt. Magához rendelte a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megtudta ezt, Józsefnek adta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, azután levette Jézust a keresztrôl, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vájt sírboltba temette. A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig megfigyelték, hogy hova temette.