CSAK ÁLLOK

 Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán

 CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET

 Isten szeretete mérhetetlen
De a kérdés felmerül mindenkiben
Miért nem élheti végig mindenki az életet
Miért engedi el Isten a gyermekeket

Válaszra várunk a betegség küszöbén
Összeroskadva egy szakadék szélén
Végső reményünk Istenhez intézett
Kérjük mentse meg a gyermekeket

Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek
Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred
Mikor már nincs senki más kit kérhetsz
Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket

Hited legyen már ott az út elején
Mindig Isten szeretetében élj
Ha az ördög mezsgyéjére tévednének
Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket

S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel
Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel
Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted
Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket

 CSAK ÚGY

 Ez a világ csak úgy kerek
ha melletted van a te Istened
Ez a világ csak úgy egész
ha mindig a hit útján lépsz

Ez a világ csak úgy élhető
ha a remény megmenthető
Ez a világ csak úgy igaz
ha Isten szava szent marad

Ez a világ csak úgy szabad
ha szabadítód a te Urad
Ez a világ csak úgy erős
ha hited árasztja az erőt

Ez a világ csak úgy szeret
ha Isten tölti be szívedet
Ez a világ csak úgy világ
ha soha nem alszik el a láng

DALOD ÉRINTÉSE

 Fut a szó és nem tudod hol áll meg
Szól a dal és nem tudod, kit érint, meg
Te csak adod szíved legmélyéből
Isten szeretetét, az Ő kegyelméből

Isten általad szíveket  nyitogat,
Kopogtat, hogy megnyílhassanak
S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat
Talán a Te dalod, mi ott besurranhat

Tudd, hogy itt megállt a dalod
Megérintett egy egész családot
Könnyeikben ott volt Isten szeretete
Amelynek Te voltál áldott részese

ELFOGADÓ SZÍV

 Az elfogadás benned él, ne félj
Csak szíved teljességével élj
Hiszen a te szívedben minden ott lakozik
Amire sok ember csak vágyakozik

Ha vágyik valaki egy igaz mosolyra
Hozzád fut, tudja ott megtalálja
Az az őszinteség, mely belőled árad
Mindenkiben egy örök csodálat

Vak, ki nem látja szemed tiszta fényét
Süket, ki nem hallja szavad szelídségét
Kőszívű, ki nem érzi lényed melegségét
Ki nem kívánja magának mindezek meglétét

Ha benned még mindig kétségek tolongnak
Kérdezd meg életét veled megosztó társadat
Neki ez nem kérdés, válaszként a szemedbe néz
S belőled tovaszáll akkor minden kétség

Nem hiheted, hogy a világ el nem fogad
Ki vagy az egyik legalkalmasabb
Ha nem fogadna el Isten teremtménye
Megkérdőjeleződne az elfogadás léte

 EZ ADATOTT

 Jólét, gazdagság, gondtalanság
Nincs kell és nincs amit muszáj
A miből kérdés ismeretlen
Nincs nem szabad és nincs elérhetetlen

Burokban született, az igaz világtól távol
A valóság nem jön elő a szürke homályból
Élettere behatárolt, de nincs miért menekülni
Csukott szemével elég a falakig ellátni

Aztán jön egy való pillanat
Mikor a baj szárnyakat bontogat
S beszáll észrevétlen a falak közé
S álboldogságokat tör sorban ketté

Fájdalmakat hoz, beteggé tesz
Megkeseríti az álszent embert
Igaz arcát tükrözi a hamis szerelmeknek
Megvilágítja a valós érdekeket

Akkor hirtelen minden összeomlik
Az eddig élt élet darabokra hullik
Láthatóvá válnak szívek hamis titkai
A lélek csak üresség, mit fel tud mutatni

S ez az üresség mint szomjazó talaj
Vágyakozva vár, hogy jöjjön zivatar
Hulljon eső, lágyan permetező
De még inkább ébresztő jégeső

S zúduljon be a semmi közepébe
Legyen áradás a test belsejébe
Mossa ki az álszent belső világot
S mutassa meg, mit e szív még soha nem látott

Azt a boldogságot, mely felhőtlenül száll
Azt a szeretetet, mely a hit lábán áll
Azt a békét, melyet csak Isten adhat
Azt az életet, mely újjáformálhat