ÁPRILIS 27.  A kevély megaláztatik Ézsaiás 2,6–22 (2,6–3,1) Omlanak a hegyek. Valóban nem kellemes érzés veszni látni ötleteinket, álmainkat, az életünk szilárdnak vélt pilléreit. De Isten nem sajnálja ezeket annyira, mint mi, mert tudja, mit adhat helyette, mi vár ránk, ha belé vetjük bizalmunkat. Sok mindent megenged tehát, mert csak mindent elvesztve látjuk meg magunkat, a semminket – és az ő dicsőségét. Vajúdunk ebben, mint Jákob háza. Amit nem akartunk adni, azt elveszítjük (Mt 16,25), pedig ha veszni hagytuk volna, nem bálványoznánk, sok mindent ráadásul megkap- hatnánk (Mt 6,33). De milyen döbbenetes, hogy még mindent elveszítve is lehet keménynek maradni. Sikerült a fáraónak, Saulnak, a feltámadást átélő főpapoknak. Nekünk is sikerül, amíg ki nem nyílunk Isten szeretete felé. Mekkora összeomlás kell egy istentelen szívnek a megtéréshez! Ám az ellentettje is igaz: milyen lágy figyelmeztetés is elég egy istenfélő léleknek, hogy az Isten szeretetébe térjen! Legyen elég nekünk ma reggel ez a néhány sor, hogy figyelmeztessen újra: parancsold az Istentől elválasztó halmokat a tenger mélyére, légy szabad! Ő minden lehetőséget megad ehhez. Csak bátran! Előrelátó erősítés és intés 1Thessz 3,1–8 Sokszor meglep bennünket, hogy mi mindent megenged Isten. Először is, mi mindent? Csak olyan dolgokat cselekedhetnek mások, ami az őt szeretők javára válhat (Róm 8,28). Nézz ma végig hittel napodon, és valld meg, hogy valamilyen látható vagy láthatatlan módon, de Isten kegyelméből minden a javadra fordul! Ő megígérte ezt a védelmet, semmilyen hatalom nem választ- hat el tőle (Róm 8,38–39). Egyedül mi magunk vagyunk, akik saját kárunkra tudunk tenni, kilépve bűneinkkel az Úr védvonalából. Ha benne elrejtve maradunk, minden áldássá válik. Minden. Második kérdés: miért enged Isten kellemetlen, „rossz”–nak nevezett dolgokat? Mert neki céljai vannak, de hatalma is. Célja lelki természetű: meg- térés, megerősödés, kipróbáltság, tőle függés, tisztaság, feléledés, szilárdság (8. v.). Neki ez fontosabb, mint a kényelmünk. Belefér akár az üldöztetés és még nagyon sok minden. Azonban hatalma is van, hogy akár mások bűnéből (bántalmazás, üldözés) is jót hozzon ki gyermekei számára (1Móz 50,20). Növekedésünkre használja fel a megterhelt napokat is. Ne vesd meg ezért (3. v.), fogadd tőle ajándékképpen! Maradj benne, élj védelmének örömében! 

Isten...

Hiszem, tudom, hogy létezik!
Hiszen nap mint nap érkezik.
Találkozom minden nap vele,
Ő a Világegyetem feje!

Ő az, ki fodrot rak a patak vizére.
Hósapkát a hegyek tetejére.
Virágba borítja tavasszal a rétet,
S eteti a dongót, darazsat, méhet.

Bárányfelhőt fest a kéklő égre.
Esőt permetez a szomjazó földre.
Ő ad a csigának házat, s mázat,
Mivel kifesti a csiga a házat.

Ő bontja szirmait a virágnak.
Szárnyakat ad lepkének, s bogárnak.
Csillogó színes ruhát a madaraknak,
Millió lábat a dübörgő hangya hadnak.

Fákra biggyeszt milliárdnyi zöld levelet.
Ősszel színesre festi mindegyiket.
Nyáron szivárványt, feszit az égre,
Arra a csodálatos végtelen kékre.

Ő szórja szét a fák magvait.
Szél által fújja el hamvait.
A vetést takargatja puha hóval,
Szeretettel, s minden jóval.

Mert mindent mit látsz egy körforgás,
S ennek a körnek soha sincs vége.
Alkonyra hajnal jön, hajnalra alkony,
S lent a parton hol apad, hol dagad a víz.

Isten a Szeretet az Igazság az Élet!
Nála nincs fáradság, tőle mindenki kérhet.
Mindenki, mindenkor, kicsi és nagy is.
Ő éltet mindent, az ismeretlent, s a végtelent is.
2006. február. (?)

Sötétedik
Ha gyereket látok sírni, örvendek.
Jobb így indulnia kacagás helyett,
Mert csalódás szomorítaná meg később,
Ma kesereg, de egykor majd nevet.
　
Ha időst látok sírni, szomorkodom,
Mert ha lenyugvását felhő veszi körül.
Vagy elszállt életét siratja vég előtt.
Vagy pedig a gonoszság került e világban felül

Ébredés
Be állt a tél, deres a táj,
Fagyott a szív, dermedt a száj,
Gyűlölet nincs, a szeretet áll
Csend van ott bent. A csend kiabál.
Gondolat kél, de szárnyalni rest,
Szólna a száj: siess! Siess!
De fagyott a szív, így ébredés lesz?
Bár fagyott a szív, ébredés lesz!