Te vagy az Úr.                                                                            „Tartsuk meg reménységünk hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsid 10,23).

Semmi nem elégítheti meg Istent jobban, mint a mellette való vallástétel. Az Úr Jézus gyakran mondta: „Én vagyok", és szívesen hallja, ha ezt mondjuk: „Te vagy". Nem sokszor tesszük ezt meg.  Amikor minden rosszul alakul és zavarossá válik, ne csupán imádkozz, hanem tégy vallást arról, hogy: „Te vagy az Úr!" Ma, amikor a világ csupa nyugtalanság, állj elő és hirdesd, hogy Jézus Krisztus a királyok Királya és az Uraknak Ura! Ő szereti, ha elmondjuk, amit 'tudunk'.                                                                             

A Sátán pedig reszket a szentek sziklaszilárd bizonyságtétele hallatán. Jézus Krisztus neve minden más név felett való. Hirdesd ezt! Mondd meg az ellenségnek is! Bizonyságtételünk szava sokszor hatásosnak bizonyul ott, ahol az imádság nem hoz eredményt. Az Úr Jézus azt mondta, hogy közvetlenül a hegynek szóljunk: „Mozdulj el!"

 Isten már megtette

 „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meglesz néktek!" (Mk 11,24).

A hit Isten valóságának az elismerése. Gondoltál már erre? Az igazi hit gyökerei mindig a múltban vannak. Ami a jövőre vonatkozik az inkább reménység, mint hit, bár a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Ezekben a szavakban az Úr arról biztosít bennünket, hogy ha hiszünk, akkor már meg is kaptuk kéréseinket (természetesen Őbenne), és meglesz az nékünk. Ha csak azt hisszük, hogy kaphatunk valamit, vagy hogy meg fogjuk kapni, az ennek az Igének az értelmében nem hit. A hit azt jelenti: hisszük, hogy már meg is kaptuk. Az ilyen hit nem azt mondja: „Isten megteheti", vagy: „Isten meg akarja tenni", vagy: „Istennek meg kell tennie", hanem így szól: „Isten már megtette." A keresztyén élet fejlődése - hasonlóan kezdetéhez -, Isten valóságában való hitünkön alapszik