Ratkó József - Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

Ne haladj előttem, nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk barátok.
(Albert Camus)

Dsida Jenő - Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyem szőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.)

 Kovács Anikó - Léleksimogató...

Hogyan lehetne ezt szavakba önteni, jaj ügyetlen vagyok, nem sikerül -
hogyan kell elmondani, hogy az élettel rég kibékültem
sőt haragban sem voltam itt belül?!

Bennem olyan fényes béke van hogyan is írjam ? -
Mint mikor a pipacs lángolva lobban a forró augusztusban, a vonatablakból a
szemedbe robban a végtelen mezőn - a porban fény leng, fölezüstlik a csend;
úgy hallod, az Isten hegedül...

vársz egy hangra, még tán hallod is: mint álmaid kútjába csobbanó kavics
oly mély és titokzatos minden, és akkor hirtelen, egyszerre megérted:
az életed egy hosszú-hosszú, folyamatos karácsony, benne mosolyog a meglepetés,
nem vártad, csak kaptad: varázsos, a puha szőnyegen elhalt a lépés,-
csend van körötted és benned, meg áldott, bíbor békesség...

Talán nem adta vissza jól a szó, talán nem is lehet ezt elmondani -
de te tudod, neked int csókot a vidék, és már nem késhet sokat a bizonyíték;
hisz mit szóljon az, ki fájni sem mer, míg te lépést tartasz a többiekkel,
lelked mint frissen vasalt nyári ing, szíved forró, nyitott és szelíd,
és benned minden puha, selymesen finom békesség.
Jó ez így....

Somogyváry Gyula - A hágón

Köszöntlek völgy és hó lepett orom,
zúgó fenyők és kéklő, tiszta ég!
Ébressz! Hadd tudjam, hogy nem álmodom,
hogy nékünk zúgnak már e jegenyék,
hogy ránk süt már a napfény, ránk ragyog,
hogy ez a szédült boldog: én vagyok,
hogy ez a szél itt nékünk orgonál
s ha vér hullott, az nem volt a halál,
hanem az élet! - Áldott, aki adta...

Most nézz, Uram, e megrendült fiadra
s adj neki szót! Lásd: ajka csak dadog
s nem hallják meg a bolygók, csillagok,
mi történt itt, a forró földgolyón:
szót adj, Uram, hogy zengőn, harsogón,
arkangyalok ítélet-kürtjeként,
világgá zúgjam: miénk! A miénk!

Csak könnyet adsz s nyöszörgést, idefönn?
Te meghallottad így is. - Köszönöm...