„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok,
zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál,
 s aki zörget, annak ajtót nyitnak.”
(Máté 7,7)

Isten azonos azzal a szeretet-úttal, melyet így fogalmazhatunk meg: soha nem ártani, mindig megbocsátani, és segíteni ott, ahol erre lehetőség van. Ha ezt az utat járod, akkor jézusi úton vagy.
Istennel találkozni nem nehéz. Nem kell tenni mást, mint becsukni a szemet, és kinyitni a szívet.
A probléma soha nem az, hogy Isten hallja-e azt, amit te gondolsz, vagy mondasz, hanem az, hogy te hallod-e azt, amit Isten naponta mond neked.
„Végzetes dolog, hogy az emberek nem ismerik Istent;
még végzetesebb, hogy Istennek tartják azt, ami nem Isten.”   (Lactantius)

Isten csak abban tud élni, aki Őt befogadja, elfogadja.
Értünk és velünk mindent, de helyettünk semmit sem tesz.
Az elesetteket fel tudja segíteni, de az el sem indulókat nem tudja célba juttatni.
Nem büntet senkit. Mindenki, ha rosszat tesz, ezzel már önmagát bünteti. Minden bűn büntetést hordoz magában.
Isten üzenetét onnan ismerhetjük fel, hogy az mindig épít, buzdít és vigasztal.
A „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Máté 10,34) idézetnek az a jelentése, hogy Isten békéjét harc

Az emberi élet célja nem az önmegvalósítás, hanem az Istenhez fűződő elveszett kapcsolat helyreállítása. Akár hinduként, akár keresztényként, akár mohamedánként teljesíti ezt a kötelességét, csak teljesítse.    Mivel a Teremtő nemcsak úgy általánosságban Atya, hanem egészen konkrétan az „én” Atyám is, személyesen gondoskodik rólam, mindent szabad Tőle bizalommal kérnem. Butaságomban akár valami haszontalan dolgot is.
Amit aztán isteni gondviselésével nyújt nekem (nem azt, ami után én önfejűen kapkodok), hanem azt, ami minden esetben jó nekem.
Akkor is, ha pillanatnyilag csalódást vagy félelmet kelt bennem, mivel a kenyér kőnek, a hal kígyónak tűnik szerintem.