ígei bozonyság

ÁPRILIS 12.A Jézus a középen János 20,19–21 Sok szempontból örvendetes, hogy a keresztyénség nagy ünnepei a nap- tárban is piros betűs napok. Nem volt ez mindig így (és az sem tekinthető természetesnek, hogy nem más világvallás ünnepei lettek állami ünnepeink). Azért is hálásak lehetünk, hogy az elmúlt rendszerben is lehetett húsvétot ünnepelni. Ma pedig teljesen természetes, hogy a húsvéti ünnepkörhöz kötődő hagyományok vagy népszokások a társadalmi élet részévé váltak. Az azonban rendkívül nagy hátrány, hogy mindez a bibliai üzenet kárára történt és történik, könnyen mellékessé téve a húsvét lényegét. Ez a lényeg pedig így foglalható össze: Jézus a középen. Jézus helyett sok minden középre került. Sokaknál középen van a nyuszi meg a hímes tojások, másoknál a locsolkodás. Ismét másoknál a húsvét, az- az a nagyböjt utáni eszem-iszom. Vannak, akiknek az évi templomlátogatásuk fele kötődik nagyszombat éjszakájához (a másik fele karácsonykor esedékes). Sok helyen ünnepi programokat szerveznek, mindenféle nemes dologgal csábítva a turistákat. A legtöbb ember pedig mindezek helyett mind- össze élvezi a kétnapos ünnep nyújtotta pihenés lehetőségét. Milyen idilli ez a kép! Mint egy tavaszi zsongás, egy békés vásári forgatag... És milyen szomorú, hogy nem Jézus áll a középen, aki még hordozza magán a sebek helyeit, melyek értünk való áldozatára, megváltatásunkra emlékeztetnek, és akinek romolhatatlan lénye jelzi, hogy van élet a halál után. „Ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2Kor 5,1) Milyen említésre sem méltó apróságok ehhez képest a húsvét egyéb, nélkülözhetetlennek tűnő, önmagukat tolakodva középre állító kellékei! Persze ezeknek a kellékeknek egy része utal a húsvétra, csak félő, hogy a jel önállósul és elszakad a jelzet- től, a mellékes lényeges lesz, eltakarva a valóságot. De ugyanilyen lényeges, hogy Jézus a szívünkben levő bánat és a lelkünket fogva tartó félelem helyett is középen legyen! Jelenléte űzze el hát bánatunkat, keserűségünket vagy éppen közömbösségünket, oldja fel fájdalmunkat! Mert bár nincs ígéret arra, hogy a keskeny út, amin járnunk kell, napsütésben, virágok között halad, de Jézus jelenléte, életünk közép- pontjába kerülése és ott maradása a garanciája annak, hogy öröm és békesség lesz az osztályrészünk – a nehézségek közepette is. Jézus nem elégszik meg kevesebbel, ő akar életünk középpontja lenni. Miért elégednénk meg mi is kevesebbel? Nekünk is az a legjobb, ha ő van középen! Halljuk meg mi is nekünk szóló köszöntését: „Békesség néktek!” És legyen a mi tapasztalatunk is az, hogy Jézus szavait hallva, elfogadva őt magát, mint Békesség Fejedelmét mi is örvendezünk! Hogy aztán – amikor már minden egyéb húsvéti kellék elmarad – ez az örvendezés megmaradjon húsvét után is!