ígei bozonyság

Nyugodt pihenés

„Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba" (Zsid 4,3).

A pihenés a munka után következik. Szó szerint „nyugodt pihenés" csak akkor lehetséges, ha a munka már eljutott egy megfelelő pontig. Nem csekélység az, hogy Isten a teremtés hat napja után megnyugodott. Kérdezhetjük talán, hogyan volt képes a célratörő, tevékeny élet Istene megpihenni? Az 1Mózes 1,31-ben találjuk meg a választ: „És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó". Elvégzett valamit, ami megörvendeztette a szívét. Akaratának jó tetszése megvalósult, célját elérte. A pihenéssel is helyeslését hirdette.

Ma Isten arra hív bennünket, hogy osztozzunk nyugodalmában: Krisztusban. Mert egy másik munka is a végére jutott: az új teremtés is befejeződött. Az Ő jó tetszése teljesedésbe ment. Ennél tökéletesebben megvalósítani valamit nem szükséges, nem is lehetséges. Ha megszűnünk saját erőnkből küszködni, bemehetünk ebbe a nyugalomba, és Krisztusban teljes megnyugvást találunk.

 -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,

Semmi sem lesz túl sok

 „Némelyek pedig felháborodtak maguk között és azt mondták: Mire való az olajnak ez a tékozlása?" (Mk 14,4).

Tékozlás volt ez? Tékozolni annyit jelent, hogy a szükségesnél többet adni. Ha egy forint elég lenne, de te mégis tizet adsz, akkor tékozolsz. Ha egy munka elvégzéséhez elég három nap, de te öt napot vagy akár egy hetet pazarolsz arra, ez tékozlás. Tékozolni annyit tesz, mint túl sokat adni valami csekélységért. Ha valaki többet kap, mint amennyit érdemel, az is tékozlás. Még a tizenkét tanítvány is túlzásnak találta az asszony áldozatát. Júdás számára - aki sohasem nevezte Jézust Úrnak -, minden Jézus Krisztusnak adott áldozat pazarlásnak minősült. Pontosan úgy, mint mai világunkban, ahol tékozlás az, ha magunkat Isten szolgálatára szánjuk oda. De ha egyszer már megnyílt a szemünk és megláttuk, kicsoda valójában Jézus Krisztus, akkor semmi sem lesz túl nagy vagy túl sok, amit Őreá „tékozolhatunk".