ígei bozonyság

Mt 26,14-25
Mindig azon gondolkozom, amikor ezt a szakaszt olvasom, hogy miért árulta el Júdás Jézust? Ha nincs más ötletem, akkor csak azzal nyugtatom meg magam, hogy „azért, mert ezáltal teljesedett be az írás”. Pilla­natnyilag nem kielégítő számomra ez a válasz. Ha nem Júdás, akkor valaki más teszi meg ugyanezt. Miért tette?? Kellett neki a pénz? Megunta a szegénységet? Vagy csak a társaságot kezdte nehezen viselni? Ott is hagyhatott volna mindenkit, és hazamehetett volna. De nem tette. Vagy talán csak ennyire felbosszantotta az a felismerés, hogy Jézus másfajta királyságról beszélt neki 3 éven keresztül, mint azt ő a legelején képzelte? Ezek szerint ez csupán egy „szimpla” bosszú volt. Elég véres… Olyannyira véres, hogy Júdás maga is beleőrült a legvégén. Utólag belátta a saját hibáját.
A másik kérdés, ami ilyenkor mocorog bennem, az az asztalnál lévő párbeszéd: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” […] Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy!”, felelte. Ha ilyen nyilvánvalóan megmondta Jézus, hogy Júdás elárulta, akkor a többi tanítvány miért nem tett valamit? Vagy ennyire eltanulták már Mesterüktől az erőszakmentességet? Vagy talán ennyire el tudták fogadni egymás gyengeségeit? Nem tudom a választ a saját kérdéseimre.
Talán mégis csak jó válasz az, hogy „így teljesedett be az írás”.  [Bajnok Zsuzsanna, Budapest]

Ézs
1,18   Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

Ézs
44,22  , én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

Jer
31,33-34    Ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre

Jer
33,8   Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem

Jer
36,3    Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket.