verses bizonyság

. Fet: URAM, SZEGÉNY S GYÖTÖRT ELMÉM ELŐTT

Uram, szegény s gyötört elmém előtt
nem azért vagy te nagy s felfoghatatlan,
mert szeráfod a Mindenség fölött
hatalmas gömböt gyújtott a magasban,
s e lángoló arcú, halott anyag
állott törvényedet követni készen,
hogy ontson fényt, éltető sugarat,
s hogy millió századokig égjen...
Nem! Nagy s felfoghatatlan vagy nekem,
mert én, a percnyi ember, gyönge bábod
- mint ama szeráf - szívemben viszem
a Mindenségnél fénylőbb Napvilágot.

S bár e világra én a változó
perceknek kényére s kedvére jöttem,
- e tűz bennem, mint Te, jelenvaló
és örök, minden térben és időben.
-
fordította: Lothár László

Árvai Emil: A MAGÁNY

Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
...
Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?
Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!
Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...
...Halló! ...Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
...

Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ö ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.

Dsida Jenő: Gyöngék imája  

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyem szőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.