ígei bozonyság

Mi az ember értéke

 „Azért, mivel ilyen szolgálatban vagyunk...nem csüggedünk el" (2Kor 4,1).

Isten legmagasabb célját vajon a kegyelmi ajándékok szolgálatában vagy az élet szolgálatában látjuk? A gyülekezetek ideiglenes építését sokan szolgálhatják csodálatos kegyelmi ajándékokkal, ám itt Pál előre mutat a leg dicsőbb dologra. Ez a Krisztusból való élet közvetítése, azé az életé, mely átment a halálon. Nem a kegyelmi ajándékok, hanem a kereszt munkája határozza meg egy ember értékét.

A fiatal gyülekezetek építésére és a lelkek megnyerésére különleges jelentőségűek lehetnek a szellemi ajándékok, de ezek önmagukban nem az érettség jelei, dicsekvésre nem adnak okot. Csak a nevetséges ember büszke olyan szavakra, melyeket Isten ad a szájába; hiszen Ő szükség esetén egy szamáron keresztül is szólhat!

Teljesedj be!

 „Teljesedjetek meg Szellemmel... énekeljetek és dicséretet mondjatok az Úrnak szívetekben" (Ef 5,18-19).

Plerousthe (görög szó), „töltekezzetek meg" kifejezést használja itt Pál a Szent Szellemmel kapcsolatban. Vagyis engedjétek, hogy állandóan betöltsön titeket a Szent Szellem! Ez nem egyszeri eseményt jelent, mint Pünkösdkor. Isten Szent Szellemének személyes jelenléte és tevékenysége szellemünkben az olaj, mely lehetővé teszi, hogy a lámpa fényesen ragyogjon, akár éjfél utánig is. Ez nem csak egyéni ügy, hanem olyasmi, amit megosztunk a többi keresztyénnel. Pál arról beszél, hogy énekeljünk együtt. Némelyek közülünk könnyebbnek találják a szólózást, mint hogy összhangban és ritmusban maradjanak az énekkarral, vagy akár kettesben énekeljenek! Pedig a Szellem teljességét azért kapjuk, hogy együtt énekeljük a trón előtt az új éneket.

Mennyit fogadsz el

 „És amikor megtöltötte az edényeket, mondta az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felelt az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj" (2Kir 4,6).

Az isteni mindenhatóság megelégszik azzal, hogy a mi befogadóképességünkre korlátozza magát. Isten Szellemének olaja annak a mértéknek megfelelően ömlik, ahogy az ember előkészítette magát az Ő számára. Az isteni áldást az emberi csatorna határai korlátozzák. „Mert azt mondja az Úr: nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis a patak megtelik vízzel... Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem Moábot is kezesekbe adja" (3,17-18). Az embernek nincs hatalma arra, hogy többet kapjon, mint amennyit Isten ad, de arra szabad választása van, hogy kevesebbet fogadjon el. „Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!" (Jn 5,40)