bizonyság

A világ elemei alá voltunk vetve rabszolgaként              

A világ elemei alá voltunk vetve

„… mikor kiskorúak [gyermekek] valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve (rab)szolgaként [Más fordítás: látható világ, azaz e világ természeti (elemi) erői alá voltunk vetve rabszolgaként]” (Gal. 4,3)
»(stoicheia): az ősi négy elem: víz, levegő, tűz, föld«. De Isten elküldte Fiát, az Úr Jézust, és Őbenne teljesedik be Istennek minden ígérete, amely az elemekkel kapcsolatba így hangzik: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged” (Ésa. 43,2) „…a föld is megadja termését…” (Zak. 8,12). Ő az, aki: „… a szélvész ellen oltalom…” (Ésa. 25,4). Ő az, aki: „ megdorgálja a szelet, …És eláll a szél…” (Márk. 4,39)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Nem halt ki még a világból a kedvesség, az udvariasság, a bölcsesség. Jelen van mindenütt, a sivatagban, az erdőkben, a falvakban, a városi bérházakban - sőt a mi városunkban is. A mi utcánkban is. Ezt soha ne feledd! / csak engedd magad megtalálni általuk!/ Pam Brown 

Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt. Sir Humprhy Davy 

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.

Albert Schweitzer 

Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.  Stephanie Ericsson 

Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiségszenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat. Victor Gollancz