verses bizonyság

Uram!
Adj értelmet a gondolatnak Istenem!
Adj igaz, tiszta szót a szájnak Atyánk!
Adj szeretetet, bölcsességet!
Amely hirdeti félelmedet
Múltban, most ban, minden időkben
Hozzád vágyó emberszívekben.
Áldassék örökké az Isten!    

-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,--,

Túrmezei Erzsébet :AZ ÚR JÉZUS FÁI
Ott a kedves őszi napsugárba´ kint,
gyümölcstől hajol meg  a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel termett mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nekik.

Az ÚR Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.
Kertjébe fogadta kicsiny életem,
s csupán egy a vágyam azóta nekem:
Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele!
-.,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

EMLÉKEZZÜNK! Szerző: Pecznyík Pál

Isten a világot szépnek teremtette,
s azt, bűntelen ember otthonává tette.

Ám jött a nagy próba: az ember elbukott,
így kies otthona, börtönné változott.

A börtönhöz, őr is, hamar jelentkezett,
Sátán féltve őrzi, kit félre vezetett.

De jött a Hatalmas, emberré vált Isten,
bár szolgasorsban élt, de Király volt itten!

Ő Golgotán győzött, Sátán s halál fölött,
és mint győztes Hadúr, vonul népe között.

Sátán csak teremtmény, véges a hatalma,
lebukott és vár rá, sötét birodalma.

Emlékezzünk: Jézus, győzött a halálon,
azóta a halál, csak egy rövid álom.

Halálban itt hagyjuk a testünk, a párnánk,
időhatáron túl, időtlenség, vár ránk.

És mivel világunk: bűntől szennyes, sáros,
eltörli azt Isten, a Szent, Igazságos!

Nappal és éjszaka, amely együtt jár itt,
időhatáron túl, végleg kettéválik.

Isten még időben, figyelmeztet minket,
válasszuk meg bölcsen, örök lakhelyünket!

Addig választhatunk, míg e testben élünk,
mert halálunk után, már késő lesz nékünk.

Jobb, Jézussal élni, örökfény honában,
mint nélküle sírni, örök éjszakában.

Itt félelmes az éj, örök fényre vágyunk,
odavár bennünket Jézus, Nagy Királyunk!