Assisi Szent Ferenc
" Uram, tégy békéd eszközévé, hogy
Szeretetet hozzak, ahol gyűlölnek;
Kiengesztelést a sértés helyére;
Egyetértést, ahol civakodnak;
Hitet, ahol kétség van;
Igazságot, ahol tévedés uralkodik;
Reményt a kétségbeesők vigasztalására;
Fényt, ahol sötétség honol;
És örömöt a szomorkodók felvidítására.
Ó, Mester! Segíts, hogy a vágyam az legyen,
Vigasztalás helyett én vigasztaljak,
Megértés helyett én legyek megértő,
A szeretet elvárása helyett én szeressek.
Mert aki ad, az kap,
Aki megbocsát, annak megbocsáttatik,
Aki meghal, az beleszületik az örök életbe."
" Uram, tégy békéd eszközévé, hogy
Szeretetet hozzak, ahol gyűlölnek;
Kiengesztelést a sértés helyére;
Egyetértést, ahol civakodnak;
Hitet, ahol kétség van;
Igazságot, ahol tévedés uralkodik;
Reményt a kétségbeesők vigasztalására;
Fényt, ahol sötétség honol;
És örömöt a szomorkodók felvidítására.
Ó, Mester! Segíts, hogy a vágyam az legyen,
Vigasztalás helyett én vigasztaljak,
Megértés helyett én legyek megértő,
A szeretet elvárása helyett én szeressek.
Mert aki ad, az kap,
Aki megbocsát, annak megbocsáttatik,
Aki meghal, az beleszületik az örök életbe."
Uram, ítélj meg! Szerző: Horváth Magdi
(Dal)
Uram, tekints le rám és ítélj
Egy szót, egy jelt adj és megértem én
Uram, ma köd borítja elmém
Uram, ha úgy ítélsz meg engemet
Hogy én ma tévedésben szenvedek
Csak jöjj és tűzbe dobd az elvemet
Uram, ha végül mégsem tévedek
Ne küld utamba ellenségeket
Ne küldj
Ne ellenségeket!
(Dal)
Uram, tekints le rám és ítélj
Egy szót, egy jelt adj és megértem én
Uram, ma köd borítja elmém
Uram, ha úgy ítélsz meg engemet
Hogy én ma tévedésben szenvedek
Csak jöjj és tűzbe dobd az elvemet
Uram, ha végül mégsem tévedek
Ne küld utamba ellenségeket
Ne küldj
Ne ellenségeket!
Ady Endre :AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Weöres Sándor: ZSOLTÁR
Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben,
láncos mélyben ne hagyd elveszítenem.
Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem,
se fölöttem, dög pusztít a lelkemen.
Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én, derekam kemény: mért nem szabad
súlyod alatt meghajolnom, Istenem?
Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem tőrrel indul ellenem.
Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell,
jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson -
de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem.
Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet, józan eszemet vak veszélyben,
láncos mélyben ne hagyd elveszítenem.
Senki sem tör káromra, senki sem tör káromra, bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront, nincs egy biztos pont se mögöttem,
se fölöttem, dög pusztít a lelkemen.
Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet, mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én, derekam kemény: mért nem szabad
súlyod alatt meghajolnom, Istenem?
Száraz zokogás tipor, száraz zokogás tipor és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán ördög les reám, vár nehezen: a két kezem tőrrel indul ellenem.
Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod, ha vesznem kell,
jól legyen: tán kárhozásom áldás lesz máson -
de ha énrám kincset bíztál, ments meg immár, Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése