verses bizonyság

 Rimma Kazakova:  ÉVA MONOLÓGJA

Teremtőm, küldetésem, úgy lehet
jó és nemes.
Áldom nagyszerűségét.
De amikor formáltad testemet
a bordacsontból - Ádám nem is élt még.
Nem mindegy-e, mi voltam: sár, homok
vagy enyészendő test kicsiny szilánkja?
Az ér, mely halántékomban dobog,
tenyered alatt lüktetett világra!
Perzselte bensőmet leheleted -
ostor vág így gyönge csikó szügyébe.
S amit úgy hívnak: lélek - éjemet
kiűzte és belém szállt fényben égve.
Azóta bennem hánytorog, sajog,
s mind élesebben értem a világot.
Élek: az ő szavára hallgatok,
s úgy élek, Uram, ahogy te kívánod.
Dicsérem életem, művedet,
ha derülnek a napok, ha borulnak.
De Ádámot nekem mért rendeled?
Én nem uramnak szolgálok - az Úrnak!
Földi férjem hozzám úgy tartozik
csupán, mint az a göndörfürtű bárány,
mely hozzám fut, a kezemből eszik,
és felruház, tulajdon gyapja árán.
Csak úgy enyém, nem jobban, mint a tág
mezők, a lovak, a gidák, a kecskék,
csak úgy, mint a hajamba font virág,
s ez az egész bőkezű szertelenség.
Akartad, hogy csordák legeljenek,
dúsan teremjen mezők gabonája,
kertek gyümölcse. De Ádám - minek?
Őt, Istenem, nem hajthatod a nyájba!
. . . Hallgatsz. A csönd átsajdul lelkemen.
Keserűség van nem-mondott szavadban.
És egyre sóvárabban nézdelem
a Tudás Fáját, egyre szomjasabban.
 

 /Rab Zsuzsa ford./  Dsida Jenő: Legyetek õszinték

Lássátok, fáradt vagyok már  s nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni. Szeretem a nyugodt,  nyílegyenes, biztos utakat.

Legyetek õszinték, ne zúdítsatok  rám cifra szép szavakat,
mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell, hogy viseljétek.

Amikor beszélek, ne nézzetek  a hátam mögé: az nyugtalanít.
Állítástok legyen: igen, igen -  és tagadástok: nem, nem.

Mindnyájan biztosan meghalunk.  Esik a hó, itt pattog a tûz
és mindnyájan testvérek volnánk  és nyájas, jó apánk az Isten.

Henri Viscandi: Meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,- s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani
Előmenetelt óhajtottam,- gondolkozó agyat és testi erőt
kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem,-  és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam,-  és kaptam az Úrtól bajbajutott
embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett  alkalmakat kaptam a jóra,
Semmit nem kaptam, amit kértem  és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!