verses bizonyság

Lackfi János NYÛGÖS IMÁDSÁG

Csontomból szívd ki a velõt
feszítsd ki ereim kötélnek
tépd le körmeim, hajamat
szálanként mind kihúzkodd
erõmet vedd el, nyáladzó
kisdedként henteregjek
lapos erszényként lötyögõ
húsomba kór harapjon
és fejemben zörgõ kaviccsá
szárítsad az agyam
szedj szét, rakj össze engemet
csak foglalkozz velem
csak velem
foglalkozz, Istenem.

Veszélyben