verses bizonyság

Füle Lajos:  Micsoda hit kell hozzá
 Micsoda hit kell hozzá, hogy a rend,
a csírák rendje s a galaktikáké
magától lett, hogy nincs, aki teremt,
csak az anyaghoz fordulhatsz csodákér'.
 Micsoda hit kell hozzá, hogy magad,
te komputernél sokkal többet érő
véletlenek vak képződménye vagy,
micsoda hit kell hozzá, hogy - nem él Ő!

 Füle Lajos: SÍRNI
 Naponta a világon milliókat költenek arra,
hogy az emberek nevessenek, pedig a legtöbbnek
arra lenne szüksége, hogy sírjon.
Sírjon elfeledett, szívet megszaggató,
megindító szomorúsággal, mint elveszett gyerek
az élet úttalan, rémekkel teli dzsungelében.
De ezt csak úgy lehet, ha rádöbben az ember,
hogy végtelen az éj, hogy fojtogat a bűn,
hogy semmi az erő és nincsen más kiút,
csak sírni feltörő,
Lélek szerinti zokogással, mint eltévedt gyerek;
hogy Aki keres, megtaláljon.

Füle Lajos: ELJÖN AZ IDŐ
 Eljön az idő, amikor a magunk tettei eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk, csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is, jövőnkre nézve is.

 Bajza József A HIT
.....
Ha reményid árbocát  Sors viszálya széttöré 

Nézz a csillagok köré:  Ők lesznek vezéreid,
Ha szívedben él a hit.

De kit álbölcselkedés  Hitben is megingatott,
Az vihartól hányatott,  Tévelyeg vezértelen,
Őnmagába' sincs jelen.

Néki túl síron s időn Nem csillámlik enyhe fény,
Ég és üdv agyköltemény S minden szent a föld felett
Álom s csába képzelet.

Őrizd szíved Istenét! - Hogyha lelked csüggedez,
Híven ápol ő s fedez,  Szánakozva nyújt kezet,
És örök csendhez vezet.

 SZÓL AZ ÚR  Pierre Corneille:
SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM...
"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat!
Hû szívvel szüntelen, hû szívvel szüntelen.

Adj Lelkedbõl erõt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hû szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj én Istenem! -- szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erõ;
Szólj, dicsõséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nõ, és mindörökre nõ.
Ford: Áprily Lajos