"Drága Mennyei Atyám"
Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben
Mikor azt mondod: "Mi Atyánk", akkor tudatosul benned az, hogy az Ő családjához tartozol? Ez pedig feljogosít téged minden kiváltságra, ami ezzel jár. Felfedezted már ezeket?
Első szavaink között tanuljuk meg ezt a szót: "Apa". Miért? Mert édesapád ismerete segít megértetni azt, hogy ki vagy és hova tartozol. Szükséged van arra, hogy tudd, ki az édesapád és azt, hogy hogyan érez irántad.
Ha édesapád goromba volt, vagy nagyon ritkán találkoztál vele, mert rendszeresen nem volt otthon, akkor lehet, hogy időbe telik mire elhiszed " és úgy is élsz " hogy Isten a te mennyei Atyád; hogy szeret téged, hogy hozzá akármikor jöhetsz, akár nappal, akár éjjel: Ő ott lesz veled.
Az imádság az az egyszerű mód, ahogyan beszélhetsz Atyáddal. Miért nem töltünk akkor ezzel több időt? Egyrészt talán azért, mert amíg szeretete vonz minket, addig szentsége félelmet kelt bennünk. Mikor Ézsaiás meglátta az Urat a templomban, így kiáltott
"Jaj nekem!" (Ézsaiás 6:5)
Atyád jelenléte arra kényszerít, hogy olyanná legyél, amilyennek lenned kell (ahogy ez hasonlóképpen van a családodban is) Ezért mondja Dávid: "Amilyen irgalmas az apa fiaihoz hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk."
Mindannyian vágyunk arra, hogy megértsenek minket. Kimerítő olyan emberek között lenni, akik minden mozdulatodat figyelik, és állandóan azzal zaklatnak, hogy mit változtass meg magadban. De Atyád nem ilyen. Nem kell megjátszanod magad előtte. Ő mindent tud, ami benned van, akár beszédedben, akár csendes szándékaidban. Néha tehát a legtöbb, amit tehetsz, az az, hogy odabújsz védőszárnya alá, szemébe nézel és így szólsz: "Drága Mennyei Atyám..."
Első szavaink között tanuljuk meg ezt a szót: "Apa". Miért? Mert édesapád ismerete segít megértetni azt, hogy ki vagy és hova tartozol. Szükséged van arra, hogy tudd, ki az édesapád és azt, hogy hogyan érez irántad.
Ha édesapád goromba volt, vagy nagyon ritkán találkoztál vele, mert rendszeresen nem volt otthon, akkor lehet, hogy időbe telik mire elhiszed " és úgy is élsz " hogy Isten a te mennyei Atyád; hogy szeret téged, hogy hozzá akármikor jöhetsz, akár nappal, akár éjjel: Ő ott lesz veled.
Az imádság az az egyszerű mód, ahogyan beszélhetsz Atyáddal. Miért nem töltünk akkor ezzel több időt? Egyrészt talán azért, mert amíg szeretete vonz minket, addig szentsége félelmet kelt bennünk. Mikor Ézsaiás meglátta az Urat a templomban, így kiáltott
"Jaj nekem!" (Ézsaiás 6:5)
Atyád jelenléte arra kényszerít, hogy olyanná legyél, amilyennek lenned kell (ahogy ez hasonlóképpen van a családodban is) Ezért mondja Dávid: "Amilyen irgalmas az apa fiaihoz hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk."
Mindannyian vágyunk arra, hogy megértsenek minket. Kimerítő olyan emberek között lenni, akik minden mozdulatodat figyelik, és állandóan azzal zaklatnak, hogy mit változtass meg magadban. De Atyád nem ilyen. Nem kell megjátszanod magad előtte. Ő mindent tud, ami benned van, akár beszédedben, akár csendes szándékaidban. Néha tehát a legtöbb, amit tehetsz, az az, hogy odabújsz védőszárnya alá, szemébe nézel és így szólsz: "Drága Mennyei Atyám..."
Csendesedj el szükségleteid felett is!
„Imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked nyilván" (Mt 6,6).
Nem szükséges azon gondolkoznunk, milyen eszközökkel hívhatnánk fel munkánkra mások figyelmét. Isten mindenható gondviselése hordozza ezt helyettünk. Talán bízunk Istenben, hogy Ő gondoskodik megélhetésünkről, de miért kell ezt mindenkinek megtudnia? Számomra visszataszító az, amikor Isten szolgái kihangsúlyozzák, hogy ők hitből élnek. Valóban hiszünk Isten uralmában és gondviselésében? Ha igen, úgy abban is bízhatunk, hogy Ő közli szükségleteinket szentjeivel a nélkül is, hogy mi azt közzétennénk. Látva életmódunkat hadd jussanak arra a következtetésre az emberek, hogy valami magánjövedelmünk van. Még ha vissza is tartják emiatt adományaikat, azzal sem kell törődnünk. Azt tanácsolom fiatalabb testvéreimnek, hogy ne csupán személyes szükségleteik, hanem Istenbe vetett hitük felett is csendesedjenek el! Így annál jobban tehetnek majd bizonyságot. Minél nagyobb valakinek a hite, annál kevesebbet beszél róla.
Ő átveszi terheinket
„Menj a tengerhez, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne; vedd ki azt és add oda nekik érted és értem" (Mt 17,27).
Ezt a jelentős csodát bizonyára Péternek szánta az Úr, mint példázatot. „Érted és értem." Némelyek megjegyezték, hogy ez az egyetlen eset, amikor az Úr Jézus a saját maga részére végzett csodát. Igaz, hogy csak felerészt, mert a másik fele Péternek szólt, de mi éppúgy hozzátehetjük, hogy: „énértem". Ebben az egyetlen státerben, amely Isten kegyelméből két ember templomadóját fedezte, felragyoghat előttünk a szolgának és Urának bensőséges közössége.
A csodálatos hal arról biztosít bennünket, hogy ha helyes viszonyban vagyunk Isten akaratával, akkor kegyelme a költségeket is előteremti számunkra. Ha igaz, hogy a szeretet továbbmegy, mint a kötelesség, akkor, nyugodtan feltekinthetünk az Úrra, és Ő át fogja venni terheinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése