ígei bozonyság

Mit teszek én az Úrért ma

 „Hiszen jó dolgot cselekedett velem" (Mt 26,10).
Amikor visszatér az Úr, és mi színről-színre láthatjuk, bizonyosan minden kincsünket az Ő lábai elé szórjuk majd. De mit teszünk ma?
Néhány nappal azután, hogy Mária eltörte az alabástrom szelencét és kitöltötte a kenetet Jézus Krisztus fejére, néhány asszony kora reggel kiment, hogy megkenje az Ő testét. Megtették ezt? Sikerült véghezvinniük tervüket a hét első napján? Nem, mert az Úr már nem volt ott. Csupán egyetlen lélek, Mária kente meg valóban az Ő testét, aki előre (fel)kente őt. A többiek mind elkéstek, mert az Úr Jézus feltámadott. A sürgető kérdés tehát ez: Mit teszek én az Úrért ma?

Alázatosak vagyunk-e vagy lázadók

 „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja" (1Pt 1,3).
Ez a felkiáltás előfordul Péter írásaiban is, Páléiban is, és egyike azon megnyilatkozásoknak, melyek feltárják előttünk e férfiak szellemiségét. Mintegy bepillanthatunk mindkettőjükbe. Isten megengedi, hogy ez a személyes mozzanat is kifejezésre jusson az üzenetben, hiszen nemcsak az a kérdés, mit mondunk, hanem az is, kik vagyunk.
Előjogunk az Ige hirdetése, de egyikünk sem lehet Isten tanácsosa. Nem mondhatjuk el az Ő szavát anélkül, hogy valami személyes árnyalatot ne vigyünk bele önmagunkból. Sokan hirdetik közülünk a jó hírt, de egyetlen mondatunk megerősítheti vagy megdöntheti mindazt, amit mondunk. „A szív teljességéből szól a száj" (Mt 12,34). Alázatosak vagyunk-e vagy lázadók, megtörtünk-e már a kereszt alatt, vagy még nem, az igazságnak ki kell derülnie, mert Isten nem használhat színészeket. Szellemiségünk szavainkban nyilvánul meg.

Megállsz-e a hitben?

 „A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói ott álltak a szárazon a Jordán közepén bátorsággal, és az egész nép szárazon ment át a Jordánon" (Józs 3,17).
Hinnünk kell, hogy meglátjuk, amint Isten minden népe bemegy az örökségébe. Ez a terve, amit Ő meg is fog valósítani. Ehhez azonban olyan emberek kellenek, akik szükség esetén készek a halálba menni, valamint bátran és állhatatosan ott állni, amíg mindenki épségben átjut. Így cselekedett a papok kicsiny csapata, erősen tartották a frigyládát azon a helyen, ahol a halál fenyegette őket, míg csak az egész nép át nem ért a Jordánon - száraz lábbal. Egyetlen lélek sem maradt le! Természetesen nem a papok, hanem Isten szövetségének ládája nyitotta meg az utat az ígéret földje felé. Ezt soha ne feledjük. De figyeljük meg azt is, hogy ők voltak azok, akik a frigyládát tartották és átvitték. Azzal a hitbeli magatartással, hogy ott álltak az Úrral a halálos veszélyben, megnyitották a többiek számára az utat a bővölködő élet felé. Kész vagy-e így cselekedni?