verses bizonyság

„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...!“
  Gal 6,2.5.

Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.

A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá  érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!

Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!

Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.

Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.

De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.

Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.

Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.

Ne az én szavam  legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!

Vedd fel tehát az én igámat még ma!
- így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.

Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.

FECSKE 
   
 (Sík Sándor; a két középső versszak: Balog Miklós )

Figyeljetek! Tanulságos lecke:
Berepült az ajtómon egy fecske,
Aztán neki az ablaküvegnek!
S bennem, láttán, gondolatok keltek:

,,Mámorában szédülő fejednek
Fejjel mentél az ablaküvegnek.
Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,
Hogy lehet ott akadálynak lenni?

Hogy ott, ahol látnivaló szemmel
A nagy semmi: nekimegy az ember
Valaminek, ami oly nagyon van,
Hogy az ember feje belekoppan.’’

Mert nem látja, azt gondolja, nincsen
Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.
Mind megannyi valóság, mit ember
fel se’ foghat fecske-értelemmel.

Isten temploma
Nem attól lesz egy ház az én házammá, Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,Ének, zene vagy vers dicsérget engem,Dicsérve vendégem szívét, eszét.
 Enyémmé akkor lesz és otthonommá,Ha benne mindig szívesen lakom, Szeretteim háláját nem szavakban, Nekem szolgáló tettekben kapom.
 Isten háza is akkor lesz e hajlék, Ha benne Ő szívesen van jelen!                S hálám gyümölcse sem csupán szavakban, De Őt szolgáló tettekben terem.
 Ám van Urunknak ennél véglegesebb, Mégis közelben lévő otthona, Amelyben ettől távol is velem van, Ha szívem lesz állandó temploma.