verses bizonyság

Babits Mihály - Hold
Szerte feketén
Lapul a gyom,
A fűz a kút fölött
Búsul nagyon.
Gyászol a felhő
Fehér ruhájában,
A Hold, a szemtelen
Hízik javában.

Gyom alól szól a
Tücsökzene.
Este szép igazán
A jegenye,
Nyújtózik az égnek,
De csak hiába
A Hold, a szemtelen,
Nevet magában.




Balázs Tibor - Szöcskebánat
Meghívtak egy hangyabálba,
hű de pazar, láss csodát,
Hangya Anna s Hangya Panna
rendezte a fogadást.

Összegyűlt a hangyanépség,
mindenünnen hemzsegett,
uccu neki fenegyerek,
húztam a hegedűmet.

A hangyák jókat zabáltak,
már a gyomrom is zenélt,
hiányzott a reggeli,
a tízórai s az ebéd.

Hangya Anna, Hangya Panna
semmivel meg nem kínált,
csak egy székkel, ha már állva
nem bírom a muzsikát.

Nahát, én se voltam restebb,
a bál kellős közepén
úgy megszöktem, mint egy szöcske,
azaz hogy, pont úgy mint én.




Balázs Tibor - Utazás
Frici s Tici,  két vén bolha,  felmászott a
szekérrúdra.  Icri s picri  lóhalálban
ugrott fel a  ló hátára.  Mici s Fici
kurjongatva  kapaszkodott  az ostorba.
Az ostor csak  lenett, zengett,  Mici s Fici
tengett-lengett.  Szegény lovak  verejtékben,
Icri s picri  a sóslében.  A szekérrúd
ugrált-bugrált,  Frici s Tici  is megunták.
Igen ám, de  menni kellett,  s buszra, vonatra
nem tellett, így történt, hogy a hat bolha
átköltözött a kocsisra.




Benedek Elek - A Páva meg a varjú
Szárnyát a páva kiterjesztve
Magát nagy büszkén mutogatta.
Nézte a varjú szemmeresztve,
S magában mind ezt hajtogatta:
Kár, kár, de igaz,
E hetyke pimasz
Szebb, mint én vagyok,
Tolla hogy ragyog.
Nagy volt a varjú irigysége,
De hallj csudát! mindjárt lett vége,
Amint megszólalt büszke páva
Fülsértõn, rikoltva fennen.
-Most már magamat nem szégyellem,
Károgott a varjú. A páva
Bár szép a tolla, de csúf a hangja,
S így végre is alsóbb a rangja.
S elégedetten, csúf károgással
Tovább repült a varjú egy házzal
Siklós József - Ima
Segíts, drága Jézus,
Hogy követőd legyek,
Mit Te kívánsz tőlem,
Olyat mondjak, tegyek.

Áldd meg testvéremet,
Édesapát, anyát,
Hű követőd legyen
Mind az egész család!