verses bizonyság

Biztonságban vagyok én, hol az Úr velem. Biztonságban, jól elrejtve,ha vihar tombol.
Ot édes közellétében áldom hálából.
Biztonságban rejtve olyan jó Jézusnál, biztonságban Jézusnál mindig!
Igen, biztonságban, elrejtve Jézusnál: biztonságban Nála örökké!

Elltünk a nap a hegy mögött, Már ránk borult az éj. A néma csendben szól az Úr,Én gyermekem ne félj.
Most Rád tekintünk hű Urunk,És bízva kérlelünk. Légy éjszakánkban oltalom, Ó, jöjj maradj velünk !






AZ ÚR NEM MENT EL….
Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér
minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet…
Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
Babits Mihály