verses bizonyság

HADD DICSÉREM ÉN IS!

A föld kérge alatt
forrong már valami:
bökdösik a csírák
apró szuronyai.

A hajszál-csövekben
a nedv magasba hág
s fellobbannak, mint zöld
szökőkutak, a fák.

Dal, rím te is szívem
kemény kérgét zúzd szét
s szökj fel szivárványos,
zengő szökőkútként.

Istent dicséri a
föld virággal, lombbal,
hadd dicsérjem én is
boldogan, dalommal.


 HA KRISZTUS HÍV

Krisztus hív? ... Menj, nem tétovázva!
Attól se félj, ha megalázna,
s ha szíved sötétjébe ér el
mindent látó tekintetével,
hisz' azért hív, hogy megbocsásson!
Hogy meggyőzzön, mint rég Tamást,
s a bűnből adjon gyógyulást.
Ha Krisztus küld a zord világhoz,
testtel és vérrel ne tanácskozz!
Légy az Ő jó vitéze, bátran!
S nem marad el a győzelem,
nyomodban élet, fény terem.
Rajtad át - gyenge vagy pedig -
ereje elvégeztetik.
Egyszer előhív élve, holtan
mindenkit, legyen légben, porban,
tengerben, Holdban, bárhol!
S ha mint túlérett gyümölcs a fáról
lehull a Föld s semmiségbe,
besoroz fényes seregébe
ha dicsőségben megjelen,
hogy győzve-győzzön mindenen!

HÁTRA NE NÉZZ!    

Sodoma már lobogott égve,
s hátra fordult Lót felesége.
Előtte az új, boldog élet intett,
nagy tűzvészt látott hogy hátra tekintett,
s mit az Úr mondott, beteljesedett:
sóbálvánnyá merevedett.

Ne néz vissza, honnan az Úr kivon,
mert meggyökerezel a félúton!

HÁZI ÁLDÁS

„Hol hit, ott szeretet’’
Falon függ a szobában,
szép, aranyos keretben,
még mindig annyi házban!
Ám a család veszetten
lobog a gyűlöletben,
morzsolódik a gondban...

Szép az a Házi áldás,
kár, hogy csak a falon van!