verses bizonyság

Dsida Jenő: Pillanatfelvételek az életből

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az itt maradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz…

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:

van, aki itt marad,
van, aki elmegy ...

Ady Endre: A hatalmas tél

Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek:
Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak,
Összevissza beszélnek.                                                                                 Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva:
>>Hé, szomszéd, most mondja meg,
Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?<<                                               És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen.
Szeretik egymást nagyon S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.                                                                                   És mindent elárulnak  A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt, A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.                                                                                        S ha jön a Nyár, szégyenli, Hogy megbotlott, megcsetlett:
Nyáron néma a falu, Titoktartó s az emberek
Dolgoznak és szeretnek.                                                                           Dolgoznak és szeretnek, Némán, izzadva, félve
És százszor szent titkaik, Melyeket megszentelt a Nyár,
Bedobálják a Télbe.