ígei bozonyság

Megérteni és megragadni

 „Minthogy vele együtt munkálkodunk, intünk is, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (2Kor 6,1).

Isten önmagáért hívott üdvösségre bennünket. „Igyekeztem - mondja Pál -, hogy megragadjam azt, amiért megragadott engem a Krisztus Jézus." Nem csupán az örök üdvösségért ragadott meg minket az Úr, hanem egy határozott cél érdekében: hogy munkatársai legyünk. Mi Isten munkája ma? Az, hogy ne maradjon semmi a világegyetemben, ami nincs összhangban az Ő megdicsőült Fiával. Miképpen működhetek együtt Istennel? Hogyan foghatok hozzá ehhez a munkához? Tudni nem tudom; de arra vágyom - Pállal -, hogy megértsem és megragadhassam.

 

Uram, mint egy éhes koldus, kereslek Téged!
Elégítsd meg üres szívem, újíts meg engem!

Uram, várok Rád! Uram, várok Rád…

Térden állva nézlek, térden állva nézlek,
Mert rajtad kívül nincs másban élet.

Eléd jöttem megtörten, de karod óvón vár,
Megérintesz, felém fordulsz. Hajolj le hozzám!

Uram, várok Rád! Uram, várok Rád!
Térden állva nézlek, térden állva nézlek,
Mert rajtad kívül nincs másban élet.