ígei bozonyság

Hála

Megköszönöm most jó Uram,  Veled járhatom az utam.
Hol kereslek, fel is lellek,  hozzád bújok, átölellek.
Téged látlak mindenkiben,  tekintetem Rajtad pihen.

Téged rejt e sok magas hegy, fák ágain kis vörösbegy.
Besüppedő nedves avar, porfelhő, mit szél felkavar.
Csörgedező hegyi patak, rejtőzködő piciny halak.
Kisimulva a víztükör, rajta a fény, mi tündököl.
Varázslatos erdőillat, könnyű szél, mi lágyan ringat.
Virágkehely és virágpor, lezúduló esti zápor.
Csöndes napom hűs alkonya, elsuhanó őzek nyoma.
Apró vadak járta csapás, csilingelő, szép kacagás.
Kiránduló víg emberpár, őszbe hajló elmúló nyár.
Fényben úszó látóhatár, köröttem sok dalos madár.
A távoli harang szava, élet minden színe-java.

S ha egész nap ezt sorolnám, elmondani úgy sem tudnám.
Észreveszlek, megcsodállak, szüntelenül Téged áldlak.

 Kurczina Terézia

 

Kegyelme által

 „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok" (1Kor 15,10).

Vajon megértetted-e már Isten munkálkodását saját életedben? Nem döbbentett meg még soha az a mód, ahogy elindított, kiválasztva téged a körülötted lévő sokaságból? Ó, én gyakran gondolok erre! Amikor az üdvösség útjára diákként rátaláltam, négyszáz diáktársam volt. Ebből a nagy seregből Isten választása éppen énrám esett. Hogyan történhetett ez? Ha arra gondolunk, milyen csodálatos úton-módon érkezett el hozzánk kegyelme, akkor imádva leborulunk előtte, és elismerjük, hogy egyedül Ő az Isten.

Kérdezed, miért hívott el téged az üdvösségre? Hadd mondjam így: elhívott, mert öröme telt megmentésedben. Szüksége volt rád, azért választott ki, azért tett a magáévá. Neked nem kell semmit sem mondanod, sem tenned, egyszerűen csak imádd Őt!