verses bizonyság

KARÁCSONY KÖZELEDTÉN

Karácsony közeledtén
valami jóleső feszültség
izgalma árad szerte bennem:
A tenni, a terenni-vágyás
meggazdagító kényszere.
Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,
csak íme, e gyümölcsöző vágy,
e mindenkinek jót kívánó,
öröm-sarjasztó akarás.
Karácsony örök Gyermeke,
eljött és jövendő Messiásunk!
Ó add, hogy adni tudjak,
Hogy életemnek értelme legyen!
Füle Lajos

NEM AKADT HELY
Lukács 2:7

Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit évezredek óta vártak
- mily szégyen ez - a vaksággal vert ember
nem adott helyet az Isten Fiának

Ím, legelőször barmok szeme tágul
ámulattal az égi jövevényre,
s egy vén istálló korkarit jászolábul
elégült meg milliók lelki éhe.

Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van,
száz indulat zsibongó népe lakja,
s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!

....Feléd vezet ma szent Karácsony napja,
s szennyes szívem szállásának felajánlom:
fogadd el, Jézus, s tégy Uram, Királyom!

SZENT ÉJJEL

Elült miden gitárszó, altató,
az éj s a csend szűzen fogantató.

Templom felett a szentlélek suhan,
most indul el, keresgél nyugtalan.

Egy zug szobában ócska lámpa ég,
csont-sárgafényt himbál egy lányra még.

Aztán sötét lesz, sejtelmes, komor:
ilyenkor kezd dalolni a nyomor.

Dalol zsolozsmás, ősi éneket,
csillag-jelvárót - és rejtelmeket.

Kis istálló lesz száz nyomortanya
és minden asszony áldott szűzanya,

minden leányka alvó szűz-szobor -
mögöttük nő és dalol a nyomor.

S ha hirtelen most százszorosra nőne:
hajnalra Messiás születne meg belőle.