ígei bozonyság

 DECEMBER 24. Keress meg, mint eltévedt juhodat! Zsoltárok 119,169–176 A zsoltárrészlet minden kérésére egy névben van a felelet Istentől. Ez a név: Jézus! Az Atya benne mutatta meg eltévedt juhait kereső szeretetét, benne adja szabadítását, benne gondoskodik megtartásunkról. Meghallotta szolgái kérését, nem feledkezett meg ígéretéről! Ezért szolgái és minden megszabadított lélek köszönettel tartozik a Felségesnek. Énekeljünk dicséretet Istennek a mai napon, és hirdessük cselekedetét életünk minden napján! Mit jelentsen hát e magasztalás ma? Az ünnepi készülődés folyamán ne felejtsük el az ünnepeltet! Ne felejtsük, hogy a találkozásra való készenlétünk nem a külső környezet ragyogásától, a díszítés pompájától vagy a terített asz- tal gazdagságától függ! Inkább szívbéli érzésünktől, lelki békességünktől. Imádságunk ez is lehet ma reggel: „Uram, ne engedd, hogy születésed ünnepére tőled idegen szívvel és lélekkel készüljek; add békességed, hogy születésed felett őszinte és hozzád illő legyen örömöm!”  Az ígéret beteljesedése Máté 1,18–25 Sokszor vannak kéréseink, ki nem mondott, csak remélt vágyaink, amelyekkel Isten felé fordulunk. Szeretnénk, ha ő lenne segítségünkre mindennapi előrehaladásunkban. Olykor, vágyaink elgondolásakor azt is eltervezzük, Isten pontosan hogyan is adja meg azokat nekünk. S mindeközben már nem is vesszük észre, hogy a Mindenhatóra nem úgy tekintünk, mint életünk Urára, aki a legjobbat rendeli felőlünk, hanem úgy, mint egy jó iparosra, aki a leg- kiválóbban tudja kivitelezni elgondolásunkat. Jézus születésekor Józseffel éppen fordítva történt. Igaz ember volt, s ez az igazság nem önmagáról, hanem Istenéről szólt. Igaz ember volt, aki kész volt elfogadni Isten rendezését saját életében, mert tudta, hogy számára is ez lesz a legboldogítóbb. A szolgálat iránti készség tekintetében pont olyan, mint választottja, akinek szavát így fordíthatnánk József életére: Cselekszem a te beszéded szerint! Benned vajon van-e ilyen készség Isten tervének meg cselekvésére?