verses bizonyság

Adventi lángok

Viasztestben hitnyaláb
Kérünk, égj te legalább!
Hogy házunk sziklára épüljön
Életünk mélybe ne merüljön!

Reménnyel gyúlt gyertyaláng
Fénylőn tekints most le ránk!
Jég szívekbe égő tüzet hozz
Ördögi bűntől, esdünk: oldozz!

A legmelegebb láng ég
Összeér most föld és ég
Angyal, ember mindenki boldog
A rég várt fény végre fellobog!

E gyertya az örömtűz
Messiást szült égi szűz
Az éjszaka áldott karjában
Alszik a kisded jászolában…

Szerző: Füle Lajos

Ádvent ez is: ismeretlenekért imádkozom.
Emberekért, kik velem egy kupéban
utaznak fázva,
kamaszokért, kik kurjongatva jönnek
szembe az úton,
a rendőrért, ki világító bottal
fáradtan hadonászik.
Bimbózó és hervadó nőkért,
magzatokért, félig levőkért,
voltakért és eljövendőkért.
Erősekért, erőtlenekért,
esendőkért, elesettekért,
nagyok alázatáért,
kicsik reménységéért,
betegek gyógyszeréért,
éhezők kenyeréért,
népek békességéért,
világunk öröméért,
mindenki egy s igaz karácsonyáért.
ÁMEN.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.