ígei bozonyság

NOVEMBER 30.  Isten gyermekei vagyunk 1János 3,1–3 Jézus Krisztus azért szenvedett, azért halt meg, azért támadt föl, hogy mindenki, aki hisz őbenne, Isten gyermeke legyen, s ezáltal isteni természet részesévé váljon. (A megváltásra épp azért volt szükségünk, hogy mássá lehessünk.) Így bár földi szüleink által a halandóságot örököljük, de Istentől az örök életet. Szüleink által a gyarlóságot, a rosszra való hajlamot, Istentől az új, a jó természetet. Aki hisz Jézus Krisztus megváltásában, annak életébe isteni gének kerül- nek, melyek attól kezdve meghatározzák egész sorsát, gondolkodását, viselkedését, isteni természetet hordoz magában. Tudja ezt, ezért meri Istent Atyjának szólítani. A Szentlélek él benne. Tudja, hogy a végtelen különbség ellenére valami, ami közös, végleg és örökre Istenhez kapcsolja. A legnagyobb kincs tehát, hogy más ember, más természet van benned, mint ahogy megszülettél. Ezt a kincset pedig Isten bízta rád: ez az igaz emberség, a helyes tudás, az egészséges önuralom, a jóban való állhatatosság, az istenfélő magatartás, a hittestvérek iránti kedvesség és minden ember iránti valóságos szeretet. Ám ezek csak akkor válnak valósággá, ha mered is használni őket úgy, mint amik most már a tieid.  A háborús szenvedések Mikeás 4,9–13 A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett. (Karl Kraus) Soha nem látott háború dúl, minden eddiginél nagyobb intenzitással. Ez a háború pedig a különböző felépítésű államok közt zajlik: nem erőszakkal, „csak” gazdasági eszközökkel – írja Tóth András pénzügyi tanácsadó. Az ENSZ kormányközi klímaváltozási bizottságának 2007-es jelentése annak a véleménynek ad hangot, hogy háború fog kitörni az ivóvízért. Tragikus valóságként kell látnunk, hogy az emberi faj képtelen hosszabb ideig békében élni. S hiába vagyunk hívők, minket is magával sodor a környezet háborúja. A hívőség nem hoz biztonságot önmagában, amennyi- ben hazánkban háború tör ki. Átlagemberként egyet tehetünk, hogy imádkozzunk „minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2,1–2). Hátha az Úr megszán bennünket, és ad háborúmentes éveket, évtizedeket.