verses bizonyság

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
a szeretetnek fényes napja jő fel
Időzítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!
                Szabolcska Mihály

e

Fenyő kéne

Fenyő kéne, jönnek az ünnepek,
Bökdösnek, szúrnak a tűlevelek.
Messze-messze, túl a harácson,
kirakatokban pózol a karácsony.

Csoda.
Kína, s a pénz karácsonya.
Hullik a hó, lesz vacsora.

Gyűlnek a tárgyak, s a szemét,
Télapó újra elveszti az eszét:
- Hó, hó, halihó, halihó!
Röpül a szánnal egy ufó.  Kasó Tibor