verses bizonyság

1. Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó sok keresztje van,
De ez az én útam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.

2. Ha este száll reám
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig -
Mily szent csoda -
Mennyei grádicsok
Fényes sora,
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

4. Álomlátás után
Hajnal ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én!

 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

1. Tudom: az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám;
Már int felém és koronát
Ígér a földi harc után.

R. Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jővel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

2. Remélek Jézusomban én,
Õ törlé el sok bűnömet;
Ajkáról hívón zeng felém:
"Jer haza, vár rád Mestered!"

R.

3. Előttem oly csudálatos,
Hogy értem szállt a földre le;
Miattam annyit szenvedett,
Bűnömért annyit véreze.

R.

4. Tudom, hogy közel Mesterem,
Az óra fut, a nap közel;
Elébe állok csakhamar,
Megváltó Jézusom, jövel!