NOVEMBER 18.  Lelkünk mozgáskörlete 2Korinthus 12,1–10 Pál apostol beszámol egy tizennégy évvel azelőtt történt eseményről, amelyről mind ez ideig nem beszélt. A látomásokról és a kijelentésekről a maga személyét elfedve beszél: „Ismerek egy embert a Krisztusban... Én tudom, hogy az -az ember...” (2. v.). Úgy beszél róla, mintha nem is magáról, ha- nem valaki másról lenne szó. Ez az ember Krisztusban van. Nagyon fontos számára a kapcsolat, a közösség Krisztussal. Ezzel az emberrel dicsekszik. „Elragadtatott a harmadik égig.” (2. v.) Még az sem lényeges számára, hogy testben vagy testen kívül, „az Isten tudja...  kimondhatatlan  beszédeket hallott” (4. v.). Nem volt szabad elmondania, amit látott és hallott. Vannak dolgok, amikről nem kell beszélni másoknak, mert csak az Úrra és ránk tartoznak. Ennek ellenére a legtöbb dolgot el kell mondanunk, mivel maga Isten bízott meg ezzel minket. Nem mindennapi esemény volt az apostol elragadtatása. „Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe.” (7. v.) Háromszor kérte az Urat, hogy távoztassa el tőle, de a válasz, ami elég volt Pál apostolnak, és nekünk is elégnek kell lennie, ez volt: „Elég neked az én kegyelmem” (9. v.).  Gyógyulás imádság által Jakab 5,13–18 Sok lelki és testi beteg van ezen a földön. Az olvasott igeszakasz elénk tárja a gyógyulás útját. „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.” (Jak 5,14) A beteg hívassa magához a gyülekezet véneit, ezzel téve bizonyságot hitéről, egyben elfogadva Isten gyógyító kezét. A gyógyuláshoz az együtt érző, reményteli látogatók és a beteg őszinte bűnvallása szükséges. Vannak imádkozási formák és külső jelek, amelyek hitünket erősítik abban, hogy Isten beavatkozik és cselekedni fog. Mindemellett a belső hozzáállás a leglényegesebb, a Jézus nevében elmondott imádság. Minden korban szükségük volt az embereknek külső, kézzel fogható el- járásokra, hogy higgyenek gyógyulásukban, még akkor is, ha ezek az eljárások csak szimbolikus jelentőséggel bírtak. Ilyen volt például olajjal megken- ni a beteget. Jézus Krisztus kézrátétellel gyógyított sok beteget (Lk 4,40). „Kérték, hogy érintse meg...” (Mk 8,22) Naamán esete is alátámasztja ezt. Azt gondolta, hogy a próféta kijön és „végighúzza kezét a beteg helyen” (2Kir 5,11). A próféta azonban csak elküldte, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban. Is- tennek hála, van gyógyulás imádság által.

HITÉRT KÖNYÖRGÖK
A nagy hitért, a szent hitért, Így nem könyörgött senki még,
Mint én könyörgök a hitért, Amit nem adnék semmiért.
Pedig enyém volt valaha, Hittem, hogy eljutok Haza!
Az a hit volt a véderőm, Az éltetőm, felemelőm.
Az a hit volt az én imám, A csillagom, vak éjszakán.
Azt a hitet könyörgöm én, Amitől ifjú lesz a vén,
Amitől a halott feláll, És a hitetlen prédikál,
Mitől fiúvá lesz a kő, Ami a fény, ami erő.
Azt a hitet könyörgöm én, Mitől gazdag lesz a szegény.
Földet rázó hatalomért, Nem elmúló földi lomért,
Hitért, hitért, örök hitért, Amit nem adnék semmiért!
Azt a hitet add meg nekem, Add vissza, édes Istenem!
Szívem, lelkem sikolt Feléd