Beváltott ígéretek
“Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni.” (Jel 2,10a)Soha senki nem nyugtatott még meg azzal, hogy azt mondta: ne félj. Ugyan miért ne féljek, amikor az a fehér köpenyes maszkos férfi fúróval közelít a szám felé?! A Bibliában legtöbbször a “Ne félj!” felszólítás nem üres bátorításként hangzik el. Csak ember vigasztalja úgy embertársát, hogy “Ne félj, nem lesz semmi baj!”, “Ne félj, úgyis sikerülni fog!”. Isten másképp érvel: “Ne félj, mert én veled vagyok…” Nem áltat a fájdalommentességgel, a szenvedés elkerülésével, de bíztat a győzelem ígéretével. Sokak szerint a fájdalomban nem maga a fájdalom a legrémisztőbb, hanem az, hogy egyedül vagyunk benne. Akármennyire is szeretnek a hozzátartozóink, a fájdalmunkból nem tudnak átvállalni. Ápolhatnak, mellettünk állhatnak, ez óriási ajándék: de a fájdalommal szemben akkor is egyedül vagyunk, kiszolgáltatottan. Amikor Isten azt mondja, hogy “veled vagyok”, akkor nem csak jelen van. Nemcsak melletted, hanem veled. Ő képes úgy részt venni a fájdalomban, ahogyan senki más. Ez furcsának tűnhet, hiszen Istent sokszor életünk külső szemlélőjének tartjuk. “Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” (Ézs 53,4) A most idézett igeversben nem olvassuk, hogy “veled vagyok”. Mégis ez lüktet az egész szakaszból: Jézus előre beszél arról, hogy szenvedések jönnek a szmirnai gyülekezetre, és ezzel mutatja, hogy felette áll az eseményeknek. Hűségről és győzelemről, koronáról és életről beszél: a legnagyobb harcot ő megvívta, és a benne hívők már a győztes csapatban játszanak. “Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni.” Mi sokszor attól is félünk, amit soha nem is fogunk elszenvedni, közben pedig félelem-életformánk teljesen képtelenné tesz arra, hogy felkészüljünk a szenvedésekre. Boldog, aki bizalommal tekint előre, és a szenvedések idején is öröme van, mert tudja, hogy Isten előtt van az élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése