Tökéletes főpap

 „Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: “Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé.” (Zsid 7, 18-22)
Micsoda felfoghatatlan kiváltság, hogy az egyetlen tökéletes embert, a tökéletes Fiút, Jézus Krisztust rendelte a mennyei Atya szószólónkul és közbenjárónkul. Nem is csak esküvéssel lett pappá (ellenben a lévitákkal, akik születés szerint lettek pappá), hanem a Szentháromság Istenről mondja azt az írás: „nem bánja meg” ezt a végzését. Gondoljunk bele, hogy mit is jelent ez: biztosít bennünket arról, hogy békeszándéka és üdvözítő kegyelme változatlan és örökké tart.
A Kárpit mögötti szolgálatot még az ószövetségi halandó főpapok is csak úgy végezhették el ha a saját bűneik miatt előbb áldozatot mutattak be, hogy megtisztuljanak. Mennyire csodálatos, mi pedig mégis mennyire keveset gondolunk arra, hogy Isten Fia a „szent, ártatlan, szeplőtelen, aki bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél” (26.v.) az aki értünk folyamatosan közbenjár. Jézus Krisztus mindenkor él, hogy esedezzen érettünk.
Amennyire igaz, hogy Krisztus szüntelen fenntartó munkája tart életben bennünket fizikailag, épp annyira igaz, hogy az Õ szüntelen papi szolgálata biztosítja lelki életünk fennmaradását és növekedését. Szüntelenül számon tart minket, hiszen éppolyan szükséges, hogy megtartson, mint amilyen szükséges volt, hogy megváltson. Akiket Krisztus a vérén megváltott, azokat most közbenjárása által tartja me

"Nem csend! Csak Fáradság
Szerezheti meg szívednek
Nyugalmát, használni akarok
Ez emberi hivatásunk

Pósa Lajos: ŐSSZEL

Atyám, a te kezed soha el nem fárad.
Tele rakta megint gyümölccsel a fákat,
Szőlőtőre fürtöt
Szép sorjába tűzött,
Ki ne magasztalná isteni munkádat!

Mennyei jóságod bőségét kitárja:
Hegy-völgy az emberek gazdag élés tára.
Áldás mosolyog ránk,
Felvidámul orcánk,
Édesen legyinti az örömnek szárnya.
Porszem vagyok én csak ezen a világon,
De kegyelmed érzem, nagyságodat látom,
Dicsérve dicsérlek
Mindig, amíg élek,
Fejemet meghajtva, szent nevedet áldom.

Tóth János: Már vége a nyárnak

Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága